Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

úgy a szerelem körül is tömérdek szokott lenni a zöld remény és a zöld beszéd. A téli rózsa csak meleg üvegházban virít; hasonló ehhez némelly, a tánczterinek gőzében" kifejlődő, s ugyauott elenyésző farsangi szerelem. A rózsaszín egészséget, ifjúságot is jelent, csakhogy most már az ifjak közt sem divat többé piros rózsákat viselni az arczon , hja, mert a halvány szin — netalán kénytelenségből , vagy hibaszépitésból — érdekesnek tartatik, de hogy még sem igy gondolkozik az egész világ, elevenen tanúsítja azt a gyakran használt pirosítok titkos és nyilt krónikája ! A rózsaszín jó kedvet, jó humort is jelent, kivált ha a legjobb humortól, azaz a jó bortól van valakinek rózsaszínű kedve, a mosolygó rózsaszínben látja maga előtt az egész világot. Különben a jó humor ollyan, miut az illatos, erős rózsaolaj, a vizenyős rosz humor ollyan, mint a szagavesztett, erőtlen rózsavíz. A hölgyek —öltönyeikről itélve—kiválólag szeretik a gyöngéd rózsasziut, hja, mert a szerelmet, az ifjúságot, a vidám jó kedvet is szeretik. De .azért, ugy hiszem, minden férfi jobban kedveli a hölgyek rózsaarczát, rózsaajkait, mint rózsaszínű ruháját; és mellyik ember az, ki a szerelem rózsalánczait szívesen ne viselné ! A k é k s z i n hűséget, álihatatosságot, emlékezetet jelent. E szerint, szegény kék szin, be kevés ember viselhet téged méltólag, midőn annyi tömérdek halandó hűtelen elveihez , hónához, barátihoz és kedveseihez, s ugy szólván mindenben állhatatlan , változékony, feledékeny. — No de hiszen maga az ég sem viseli mindig a hűség és állhatatosság kék szinét — hogy lehetne hát tőlünk földiektől többet és jobbat kívánni! — Igazság! majd el is feledém — a kék szem igen nagy becsben áll azok előtt, kik a kék szemekben nem annyira hűséget, mint inkább földi menynyet, kökényt és nefelejtset keresnek.