Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

szolgailag hízeleg, — ezt aztán a részrehajlatlan kritika egekig dicsőíti ; — és ő szegény maga sem bírja felfogui, maga sem tudja hogylehetett olly hirtelen olly hires nagy tudóssá, iróvá! — mig más érdemesebbek, kik irótársaik és a közönség irányában a szolgai csúszást, mászást nem ismerik, hanem mindenki szemébe bátran kimondják az igaz szót, amazok által becsmérelve üldöztetnek. — —De talán miben sem uralkodik olly hatalmasan a felszínes charlatanéria, mint a művészetben; minél czifrább, mesterkéltebb, czikornyásabb az, minél inkább csiklandozza a külérzéket, annál inkább tetszik. A mai felszínes világban egy nyaktörő baietti ugrás, egy mázolva festett torzkép, egy vénuszi gypszfigura, egy kacskaringós trilla vagy judlirozás, egy kis spectaculum jobban méltányoltatik mint Shakespeare, Göthé, Vörösmarty, Raphael vagy Mozart valamennyi müve ; a mai világban csak ugy. terem a művészi génie, mint a gomba, annyi a virtuóz mint őszszel a hidegvette légy. A ki most kissé ügyesebben tudja verni a zongorát, mint más ember, s holmi, sziveinket hidegen hagyó zagyvalékot cómponáí, s e mellett midőn játszik génialiter affectai—oh erre aztán Europa kritikája azonnal ráüti a tökély non plus ultrájának bélyegét ; s a divatból bámuló közönség nem bírja ót eléggé megfizetni ! — mig az egyszerű, zajtalan, de valódi művészi sokszor kontárnak hirdeti - Szóval, minden csak odt megy ki, hogy a ki külszinnel győzi, jól tud színlelni, az szerencsét csinál, boldogul, ragyogó kitüntetésekben résesül, az érdemjelek és nagy czimek ^alatt szinte görnyedez, magasztaltatik, dicsőíttetik, imádtatik; mig az, ki a külszinnek nem hódol, sőt ez ellen férfiasan küzd, mig a valódi érdem gyakran az ellenkező roszadalmakban részesül, s meg kell elégednie tiszta önérzetével ! — Nem igaz-e hát, hogy a világ és élet nem egyéb mint színjáték, játékszín?!—-Va*' lóban ellehet mondani, hogy majd minden ember két szi* n ü : van eredeti természetes szine, és van crőtetétt festett