Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

Arénáról lévén izó, eszembe jut az Athenaeum' bölcs kritikusa, ki miután a

1 nemzeti színkörről irt pozsonyi képemnek bírálatában elég fontos dolognak tartá az általam csak mellékesen, tréfásan odavetett őkörszin — szó felett ismert szószatyarságával rágódni, bíbelődni, — nagy leereszkedéssel azt mondja, hogy ö mindazt szánja, ki az arénában gyönyörködik, szánja a' valamire való szinészt, ki abban föllép, és szánja az irót, ki a'színkörről ajánlőlag értekezik. Ezen különös szánakozásokat nem ártand kissé taglalat alá vennünk. — Ha a' müveit görögök és rómaiak' nappali thea(rnmaikbana* színművészet — mint ezt a'törlénet bizonyítja — magas virágzásra emelkedék, 's a* hajdankor' legműveltebb polgárai műélvezett tekintetből érdemesnek tárták a* nappali színköröket látogatni, nem foghatom meg, az arenábani gyönyörködés miatt miért volnánk szánandók mi ujabbkoriak , kik a' művelt görögöket és rómaikat sok tekintetben mégsem közelíthetjük. Igaz ugyan —mint ezt magam is állitám, —