Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

bizony csak szétüzi azt; kénytelenek vagyunk tűrni itt zephyr' susogását, melly néha még a* sugólyuk' crös szisz­szenéseit is felülmúlja, és Aeol' zord zúgását, melly a' szálasfák' conlrabas­sójával egyesülve néha olly garázdán működik, hogy a' játszó szinészek' szavait pehelyként fújja el füleink elöl, hát még a' forrón sütő nap' szcmbesü­Iósdi játéka! Szóval, itt a'szin a* va­lóhoz , művészet a' természethez olly közel áll, *s egy a' másikkal annyira össze van vegyilvc, hogy sokszor alig lehet közlük különbséget tenni. Az előadások* tárgyait a' házakhoz szétküldözött, azutezák' falaira, 'sa' ligeti fák* sudaraira ragasztott szini czé­dulák, mellyek sokkal szebb betűkkel vannak nyomtatva mint a' pesti magyar színházé, — és az előadás* kezdetét két laraczklöyés_hirdeuV. Nem hittem volna, hogy vidéken olly kielégitőleg működő magyar szi­nésztársaságlétezzék mint jelenleg Fe­kete Gáboré. Van ezek közt néhány, kik a' nemzeti színpadon is becsülettel állhatnának meg, 's részint már ked­vező sűkerrel játszottak is ugyanott. Nem akarván féltékenységet gerjeszfő­leg, egyiket a' másik' fölébe emelni, betűrend szerint fogom a' kitűnőbb egyéneket megemlíteni, először a' hölgyeket, azután a'férfiakat. B ar thá­nét sokkal jobban ismeri mind a' fő­városi mind a* vidéki közönség, hogy­sem játéka fölölt kivált illy, egy képbe szorított czikkben terjedelmesen kelle­ne értekeznem, ö főleg társalgási dara­bókban kiváló finomsággal és könnyű­séggel működik; a' nyelvünket igen szépen kiejtő és szabatosan beszélő Chiabaynéa'komoly 's kiváltérze­lemdús szerepekben, nem modoros játékkal, de különösen szabályszerű helyes szavallással, és sok bensőség­gel fejti meg nehezebb feladatait is *)*, F eket éné a'kedélyes naiv hölgye­iket híven jellemzi; Szathmáriné a' tekintélyes asszonyok, hősnek, ka­czér hölgyek' ábrázolásában jeleske­dik, 's bár ezen színésznők, kedvezőbb körülmények közt még inkább kiké­pezhetnék, vagy kiképezték volna ma­gukat, mindazáltal a' mi műveltebb kö­zönségünk' kivánatait jelen állásukban is kielégítik. A* nevezett színésznők külseje is ajánlatos, a' mi kivált nappali színházban , *s olly közönség előtt, mellynek nagyobb része a' szép höl­gyek iránt különös előszeretet lel vi­sellelik, épen nem fölösleges tulajdon. •) Minthogy e' derek színésznő' jutalomjátéka épen az' napon fog színre fccriilni, midőn c' kép Po­zsonyba érkezik, buzgó pártolásra szólítjuk fel pozsonyi olvasóinkat.

Next

/
Thumbnails
Contents