Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

A' szónoklat, mint ékesítő mimicai művészet, relativ, alárendelt állapotában is , nagy fontosságú szerepet játszik ; mert a

1 political és vallásos élettel igen szoros kapcsolatban áll. Hajdan , midőn a" pallérozottnbb népek müizlete sokkal inkább ki volt fejlődve mint gondolnók, az ékesenszólásra csak annyi stúdium fordittaték, mint a

1 művészet bármelly ágának müvelésére. Demosthenes tiz évig készült a' szónoki pályára, 's ügytársainak sokoldalú képzettsége is eléggé ismeretes előttünk, 's valóban a' történetek évlapjairól elragadtatva olvashatjuk, milly ihlelett lelkesedéssel, milly remek művészi előadással szónokoltak a' l'eriklesek , Alcibiádok és Cicerók, bár — mint értesülve vagyunk — sok régi szónok előadása gyakran a' recitativszerü éneklésbe ment át. Ujabb korunkban is sok szépet lehet mondani több derék világi és egyházi férfiak nagy hatású szónoklatáról ; de az most már — korunk megváltozott irányánál fogva — kevesbbc viseli magán a' művészi ihlet és aesthetícai képzettség színezetét. Hazánk régibb történetében Pázmán Péteren és Verböczyn kívül, több jeles szónokról is van említés ; de a' magyar szónoklat legújabb political mozgalmaink közt fej— iődék ki hatályosabban , 's ha nem csalatkozunk, már is három különböző szellemű, de egyaránt sok szép tulajdonnal biró szónoklati modor létezik political világunk fórumán. Az elsőnek jelleme : művészi szabatosság, magasztos lelkesedés , magával ragadó, szivreható , érzelemdús előadás; a' másodiké: élénk és erőteljes, de pongyolább, hidegebb és szárazabb ; a' harmadik, jelleme : rhapsodicus , mindenfelé száguldozó, többnyire elmés, éles, mulattató előadás. E' különböző modorok legjelesebb gyahuzgóság a' város polgárait egykor még arra vezetni képesek nem volnának, hogy ezen tulajdont a' nemzet javára használják , azon nemzetére, mellynek ők alkotó részei, 's melly Testet emelni, annak kifejlődését, fontosságát áldozattal is nevelni mindenkor lelkesen törekedett, akkor jövendőnkre nézve leverők kilátásaink, akkot ugyanazon erőt, mellyet fö árosunk emelésére használunk, legszentebb közérdekeink ellen fordítottuk, mert a' melly honban még a' főváros is gátot vet a' nemzetiség kifejlődésének, ott a' lakosok összeségo csak nép marad , de nemzet soha nem lehet."— Igy Deák — És e' szó—pedig Deák Ferencz szava volt—meghozta e a' méltán várt eredményt? elszomorodva hallgatunk. —