Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

a* franczia földön is? — Ezen kérdés különös súllyal nehézkedik mostani iróínk' állására, 's jelenkorunk' szellemére, vagy inkább anyagi irányára, melly a' komoly drámai múzsa' ma-gas röpülését sok tekintetben akadályozá, lecbb szállílá, 's eredete' tiszta légkörét erősen megfertözteté. —Kern szólók a' régi görögök' legszebb életének fönséges drámájáról ; ez tőlünk olly távol esik mint menny a' pokoltól;— eleg ha mostani századunk' homályos távcsőjével szédülés nélkül tekinthetünk vissza azon nem rég' elviharzott korra, 'midőn a' hatályos lovagias férfiasság, a' testi és lelki erőnek meglepő nagyságú tettekbeni feltűnése, a* kalandoros, veszélykereső daliaélet, a' hósi merényekre buzdító regényes szüzszerelem, mindenütt és mindig a' legbensőbb vallásosság' szent tüzétől ihletve, kisérve, játszák a* főszerepet. Ezen kor' jól megtermett embereinek sajátos életét, szenvedélyeit, lelkületét, "s ebből eredő erőteljes tetteit, a' miénknél komolyabb, magasztosabb ünnepélyesség, nagyobbszerúség, 's több, képzeletingerlö, lélekemelő költőiség bélyegzi. Illy korban, illy emberek közt élt Shakspeare és Calderon, "s a' kezök* ügyére