Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

lől környezve, kik csak puszta névvel, ruhában, *s némi helyzetokozta külsőséggel, de nem lényegesen, különböznek egymástól. A' franczia polgári drámák" emberei közt még nagyobb rokonság' foglal helyet. Szóval, Hugo Victor (ki azonban mint érdemes családfőnök, legnagyobb kivétel apró rokonai közt) Dumas, Bouchardy* Mallefille, Anicet-Burgeoisj Souvestre, Soulie "s valamennyi ujabb romanticns franczia színműírók* húséi mind egy fának ágai, egymásközt első, másod, és harmadjziglçn mind .vérrokonok, egymásra ütött osztályos atyafiak, egy nemével az eredeti és öröklött család betegségnek, melly náluk leginkább a" jellemsorvadásban, cselekvény-csőmörben, és szenvedély-forró-lázban mutatkozik: — EzeiT urak* legnagyobb baja az, hogy ök nem igen képesek behatni az emberi lelek* legmélyebb legkülönbözőbb rejtekeibe, vagy mint a" magyar mondja, nem látnak be fenékig az emberbe, *s a* charaktereknek csak átalános nemeit (genus) bírják feltüntetni, de különös fajait (species) gyöngén és ritkán. Az az, hogy fönebbi hasonlításunk* fonalát ^eTne veszítsük, valamint a* növényismerő a* rózsát