Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

megvan győződve; — remélem, hogy a roszul sikerült díjfőiemelés módosítására nézve, következő, igeu egyszerű, de fölötte czélszerü indítványom minden , a nemzeti szinház boldogulását szivén viselő, igaz hazafi keblében viszhangra találand. Miután egy hónapi tapasztalásból bebizonyult, s a későbbi tapasztalásokból okvetlenül még inkább bebizonyulna az, hogy a páholyokat fizetni bíró vagyonos uraságokra nézve mindegy, akár főiemelik a színház belépti dijait, akár nem, — azonban miután a földszinti , kőzéprendü közönség , a szinbáztóli szembetűnő visszavonulás által nyíltan kimondta azt: hogy neki drámánk és színészetünk 50 és 30 p. krajczárért nem kell, de a csiklandóbb és (mint biszik) tökéletesebb operáért, bár kissé zúgolódva, megfizeti azt : — nincs és nem is lehet egyéb hátra, mint a különben is tömérdek költséget fölemésztő opera belépti dijait meghagyni ugy, a mint fölemelteltek ; — a drámai előadások belépti díjait pedig minden habozás és ügykoczkáztató szégyenkedés nélkül, az előbbire, t. i. 40 és 24 krra leszállítani. Sót minthogy előttem, színházunkra nézve, sokkal fontosabb a morális, mint az anyagi nyereség , a drámai előadások belépti díjait zártszékben 30 , és földszinti állóhelyben 20 p. krra szállítanám alá. Ekkor legalább mindig volna szép, nagy közönsége a drámának; mig most — vásárokon kívül — pirulva kell a külföldi és vidéki embert nemzeti (!) színházunkba bevezetni.* Jól tudom, lesznek, kivált azok közt, kik indítványomat részint álszégyenből, részint csak azért is, mert Vahot Imre mondja , ellenezni fogják illy felkiáltással ; hisz ez impracticus, bolond beszéd, 1-ör azért, mert szükség, hogy az igazgatóság következetes maradjon magához (még akkor is, ha — bár akarata ellen — roszat lett ?) ; 2-or azért, mert kélféle, megkülönböztetett díj nem fér össze egymás mellett. — Dehogy nem? Ke menjünk messze, csak Bécsbe, hol a magyarnak majd mindenben divatot szoktak szabni- Itt az udvari színházakban, az opera, kivált az olasz opera belépti díja sokkal több, mint a drámai (a mi igen természetes, miután az asszonyos, vagy inkább elasszonyositő opera kiházasitása , kiállítása kétszer, söt háromszor annyiba kerül, mint a férfias drámáé.) — És szerintők azért lesz az én indítványom impracticus, 3-or, mert most már a bérletek befizetése után az egész módosítás csak zavart okozna. —Én nem hiszem. Mert a páholyok belépti díjának leszállítására nincs szükség, miután a pénzes ember legkevesbbé sem érezte meg az árfölemelést ; hanem elkerülhetlen szükséges a földszinti és másodemeleti helyek díjának leebb szállítása, mind bérletben, mind egyes drámai előadásokkor. (Operában hadd fizessenek ezen helyekért is busásan, — az opera divatezikk, ezért a serényes arszlánok még az ingöket is od' aduák). — Aztán, ha rögtön megtörténik a földszinti árleszállítás, — ugyan mi baj volna ez ? — A melly bérlő elég nagylelkű volna visszakívánni a fölösleget, oda kellene neki dobni, — hadd boldoguljon vele, de a színház a díjleszállitás által még inkább üdvezülne, s a drámát és drámai színészetet a végképeni bukástól csak igy lehet megmenteni.