Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

INDÍTVÁNY A SZÍNHÁZI ÁRFÖLEMELES MÓDOSÍTÁSÁRA NÉZVE. MidSn lapomban a nemzeti szinház belépti dijainak fölemelését határozottan pártolám, azon jó remény által engedem magamat ringattatni, miszerint közönségünk, több nyilvánított oknál fogva, meg leendvén győződve annak szükségességéről, s szemei elölt tartandván e nagy fontossága nemzeti ügynek minél inkábbi virágoztatását, legkevésbbé sem fog változni, számban alászállani, a dijfölemelés miatt. — Azonban már a szinházi uj év első napján húsvéthétfőn, — a mikor pedig a hosszas szünidő után mindig nagy számmal szoktak a nézők megjelenni — főleg a földszinti helyek tátongó úréit látva, sejteni kezdem, hogy közönség iránti bizalmamban csalatkozni fogok. És én april elejétől fogva mind ekkoráig szorgos figyelemmel kísérem színházi közönségünk folyamának apadásait, áradásait egyaránt *, 8 íme most a szomorú tapasztalás mérlegét tekintve, aggodalommal kell a nyilvánosság terén bevallanom azt, mikép- nemzeti színházunk közönsége mind az operai, de kivált a drámai előadásokkor, a dijfölemelés ideje óta szemlátomást megkevesbedett, tetemesen leapadt, agy annyira, hogy a mult hónap lefolyása alatt teljesen megtelt színházat láthatni alig volt alkalmunk, (s a földszinti állóhelyeken' ekkor is kényelmesen lehetett mozogni) , drámai előadásoknál pedg egyetlen egyszer sem telt meg a ház, sőt legtöbbször botránkoztatásig üres volt ; mi több, a „Nagykorú

44 és „Kordukobász" czimü uj müvek adalásakor is csak kis közönség lézengett a nézhelyen mig máskor legalább az uj drámai müvek első előadását szép számmal látogaták. — Ezen, egy hónapi szomorú tapasztalás annyival is inkább leverő, mert májusig, mig t. i. a nyári mnlatságok nem kezdődnek, — színházunknak azelőtt többnyire szép közönsége szokott lenni \ és igy most már előre is borzadnunk kell, ha a jövőre gondolunk, midőn t. i. nyáron át különben sincs színházunk-, nak közönsége, s őszkor pedig majd a pozsonyi országgyűlés gyéritendi. azt .meg tetemesen. Teremtő ég ! mivé fogna ekkorára közönségünk, a már most is parányi támpontocsla leolvadni! — mi lenne ekkor színpadunkon különösen a drámából? s nézők hiánya miatt mivé fognának drámai színészeink s drámaíróink letörpülni? s kivált az utóbbiak közül akad é majd ollyan, ki müvét az üres házban pellengérre tenni engedje? — Hisz jóravaló színészeink pirulni kényteleniteltek már most is, midőn a legjobb magyar színmű, Bánkbán adalásakor alig volt harminca ember a földszinti helyeken ; és ha jövőben is csak illy parányi közönség — valódilag nem is közönség — szemébe kell majd nézniök, gyakran egymás után; nem fog é majd kebleikben a művészeti lelkesedés, a tanulási vágy tüze mindinkább hamvadni ? — mig végre az üres falak kedveért bizony legkisebb kedvök sem lesz, kivált jól játszani, s jaj leend nektek drámaírók, ha most a dijfölemelés ntán ének és spectaculum nélküli drámákat fogtok irni, az illyesmiért 50 és 30 p. krt fizetni nem akaró közönség számára. — A mult években nagy zaj volt lapjaink harczmezején a miatt, hogy