Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

egy magasabb művészi becsű régi magyar zenemüvet sokszor egy egész idegen opera hallásával sem cserélne föl. És igy tapasztaláson, s csalhatlan számításon alapuló dolog az, miszerint a drámai előadások alkalmával működendő magyar zenésztársaság, nemcsakhogy igen nagy vonzerővel bírna a közönségre, hanem derült, jó kedvben is tartaná ezt folytonosan ; és valóban sok ember találkoznék, ki leginkább jó magyar zene hallhatása végeit nézne be a szinházba, mig most sok embert megszalaszt innen a német zenészek rosz, lelketlen játéka. — Ha a Biliariféle társaság játszanék nemzeti színházunkban, a szini czédulán előre hirdetni lehetne az általuk előadandó müvek czímeit ; s játékrendjök érdekes és uj meg uj darabokat foglalván magában, ez a magyar zene barátit még inkább ingerlené, nógatná a szinházba-járásra. És valóban illy ingerlő fűszer kivált a komoly drámák mellett nálunk még igen-igen szükséges. — Azonkívül ezen magyar zenésztársaság által a nemz. szinház jótékony hatást gyakorolhatna nemzeti zenénk müvelésére, mert ekkor sok zeneszerző ügyekeznék müveit a nemz. színházban előadatni; — továbbá, hatással lehelne az a mártnúr feledésbe ment, gyönyörű régi magyar zenemüvek fölélesztésérc és génialis barna zenészeink művészeti képezését is hatalmasan előmozdíthatná. Mert tartani kellene számukra karmestert, igazgatót, ki velők a hangjegyeket megismertetné, s uj meg uj jeles magyar zenemüvekre tanítaná be őket. — És e tekintetben ismét egy szép alkalom nyílnék a nemz. szinház igazgatóságának fényesen tanúsíthatni, mint pártolja tettleg is a szinház körébe vágó egyik művészet, a zene, különösen a nemzeti hangászat érdemes bajnokait. Ezek között látjuk elhagyatottan, kenyér nélkül, s ínséggel küzdve, a magasabb irányú, s tiszta jellemű magyar zene egyik legszerencsésebb mivelöjét, a szegény öreg Rózsavölgyit, ki hajlott kora, lörődöttsége és szomorú körülményei daczára is, még mindig igen jeles magyar zenemüveket alkot, hosszas gyakorlatánál fogva fölötte ügyesen tud tanítani, s igy minden tekintetben alkalmas volna a tervezett szinházi magyar zenésztársaság igazgatójául. — Ha ezen sokoldalú indítványomat elfogadná, életbe léptetné az igazgatóság, — egy füst alatt három négy hiányon, bajon segítene, s egyszerre három négy elmulasztott hazafiúi kötelesség hatékony teljesítőjévé avatná magát, uj dicsőséget, uj haladási eszközt szerezve a magyar művészet egyik legépebb, legéletrevalóbb ágának. —