Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

U.o-, s javára erélyesen hatni ügyckeznék, melly mindenről tudósitaná a ma,')ar oUasó közönségei, a mi csak a hazai és külföldi színművészet és Jranuirodalom köréhen érdekes történik, és ezen szakmában csak olly ciikkvtyckcl Közölne, mellyekböl szinész, drámaíró, s a szinházi közönii'iffk minden müveit tagja tanulságot és élvet meríthetne. Ezen szinházi lapnak komoly , de nem száraz, nem tudósos czikkeit, mulattató szépirodalmi dolgokkal, főleg drámai mutatványok -, a színészetre vonatkozó novellák-, s tobb effélékkel lehelne érdekesen felváltani, vegyíteni. Csalatkozik , ki azt hiszi, hogy ezen szinházi lap-, ezen hivatalos orgánumnak természeténél fogva ezt kellene jelszavául kitűzni, mindent a nemz. és vidéki színházak mellett, és semmit ellenük!" — Oh nem! sőt, miután nincs lapunk, melly a színművészeiét, a dramaturgiát tüzetesen tárgyalná, s nincs lapunk, melly átalán véve nagyobb kiterjedésű részletekre ható, tanulságos, irányadó színi bírálatokat közülne, épen ezen tervezett szinházi Ifronak volna egyik főfeladata: a nem egyoldalú, részrehajlatlan, s oktató szini kritika kezelése. Tessék meghinni, urak. kiket a dolog leginkább érdekel, e vállalat igen nagy hiányt pótolna mind az irodalom mind a színészet köré-, ben; és én meg vagyok győződve, hogy ha a nemzeti színház adná ki, s ügyes ember szerkesztené azt, s kivált ha a szép számú szinészirókon kivid, főleg jobb acstheticusaink és bellctristáink is dolgoznának bele, s érdekes műmellékletekkel, de csupán színpadi costumeképekkel, söt egész jeleneteket ábrázoló rajzokkal jelennék meg, azon felül pedig naponként kiadatván, a szinházczédulák hirdetéseit egy nappal előbb adná, s párisi szokás szerint a színházban és más helyeken is egyes példányokban olcsón áruitatnék az;— illy módon ugyanis nemcsak nagy olvasó közönsége volna e lapnak , de a belőle háramlandó szellemi haszon is felszámíthatlan, s javára, díszére szolgálna az a nemzeti színháznak. S ekkor aztán nem kellene kicsinyes czélokból más idegen lapokat eszközül használni arra, hogy hivatalos orgánumot képviseljenek. Ekkor volna a nemzeti színháznak saját önállású lapja, melly által magasabb czéljait Ieghatalmasabban mozdíthatná elő. VI. Pályadíj szinészeti kézikönyvre. Nagy baj, nagy, tökéletlenség az, hogy most, midőn a magyar színművészet már-már fejlődni, alakulni kezd, most, midőn legnagyobb szükség volna rá, nincs egyetlen-