Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

A vígjátéki pályamű, Obernyik pályaműve meglehetősen tetszett, jól fogadtatott; de beszámítva a 60 aranyat, nem sok jövedelem lehetett belőle. A pályanyertes népszínmű megbukott, s anyagilag is több veszteség, mint haszon volt belőle. A dráma eléggé jól ütött ki ; de e mellett is, beszámítva a 100 aranyat, veszteség vala. Hogy ezen események után az, ki a szinházi pályáztatást inditványozá, kissé megvakarta a fejét: a vak is könnyen átláthatja. És hogy most már a nemzeti szinház igazgatóságának nem igen nagy kedve lehet a futtatást ismételnie: — az legalább előttem igen világos. — Mit kell hát tenni arra nézve, hogy jutalmazás által, netalán rejtekben lappangó talentumokat hozzunk napfényre, vagy a már jelesen ismert szimnüirókat még inkább buzdítsuk , lelkesítsük ? — Bizony nem azt ám, a mit némelly hirlapi tanácsadók erre nézve már minden practicus számítás nélkül indítványoztak: — hanem csak egyszerűen azt, hogy a megbírált , megválogatott színműveket adni kell egymásután. S mikor majd a szinházi évnek vége lesz, tehát a húsvéti ünnepek alatt, az igazgatóság által összchívatik egy, sem szinészek-, sem drámaírókból, hanem egészen másféle mübirákból álló részrehajlatlan választmány, melly az egész éven át előadott színművek sorát átalnézvén, szigorú ítéletet hoz afelett: vájjon az év folytában mellyik víg, s mellyik komoly darab sikerült a többi közt legjobban, az az, mellyik felélt meg leginkább a művészet, és viszonyosán a közönség kivánatának? —-Sa mellyik víg és komoly színműé tekintetben leginkább kielégítőnek találtatik: az úO — 50 arannyal jutalmaztatik ; a mi bizony a rendes díjazáson felül körülményeinkhez képest igen szép, s mindenek közt legigazságosabb jutalom. — A népszínműveket egészen kihagynám itt a játékból. "Miért? Mert ezeket magasabb szempontból a nélkül sem igen lehet megítélni; mert ezeknek sikerét nem annyira a mű belbecse, mint inkább a jól választott s jól éneklőit népdalok, a táncz és diszitmény biztosítják ; s mert a népszínművek iröi, a sokaságra lévén nagy hatással, kevesebb fáradsággal is sokkal nagyobb jövedelmet húzhatnak müveik után, mint bár a legjelesebb vígjáték- és drámaírók- Eléggé jutalmazza őket e szerint a nagy tömeg, a szerencsés körülmény ; miért jutalmazná hát ezen felül még a szegény intézet, s a pályamüvekben csak valódi belértéket, drámai művészetet kereshető műbiró is ? 1 III. Iró i díjazás, osztalék. — A nemzeti szinház egykori igazgatója, Bartay, buzdítani akarván a magyar drámaírókat—nem tudom, kinek