Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

—«te*— OSTROMLÓ KÉRDÉSEK A NEMZETI SZÍNHÁZ ÜGYÉBEN. 1. Mi oka : hogy a magyar, nemzeti színházával egyálaljában nem tud boldogulni ? 2. Hányféle igazgatási rendszere, s hány igazgatója volt már a pesti magyar, később nemzeti színháznak? — s honnan van az, hogy még eddigelé mindenik beleunt, vagy belebukott az igazgatásba ?— 3. Hogyan kapott lábra, a nemz. színházunknál olly kártékonyán uralkodó színészi igazgatás, s mi okoknál fogva gyakorol ez ártalmas befolyást az egész intézetre?—4. Ki ezen színészi igazgatás kiváló főnöke ? s mi az ő czélja : anyagi baszon-e vagy szellemi nyereség, s köz-vagy magánérdek vezeti-e őt ? — 5. Miként fér az össze : hogy a kormányzott egyszersmind kományozzon is, s as inditványzási, véleményadási jog a végrehajtási hatalommal egyesüljön? — $. Berkessy, azaz Szigligeti a P Divatlapban azt monda, hogy „Bartay okulva «x előbbi igazgatások hiányain, a szinház előkelő tagjait folyvást egybehívta , véleményeiket meghallgatá, egy drámai rendező helyett négyet tön , s ez által az egyoldalú színészi informátiőktóTmegszabadult, a színészek vele közremunkáltak (azaz vele együtt igazgattak)" és Berkessy (Szigligeti) miért okozá még is egyedül Bartayt bukása miatt ? S miután az emiitett rendszer mai napig is fenáll, nemde megczáfolhatlan tény az : miként a színészek, különösen a furfangos eszű ügyvivő és titoknok, legnagyobb befolyással vannak az igazgatásra? — 7. Midőn a színészek azt mondják gróf Rádayról, hogy ő főigazgató, nemde értenünk kell, bogy van a 1 igazgató is, vagy vannak még kivüíe bár mi nevű másféle igazgatók is. " • 8. Gróf Ráday Gedeon nem igazgatója a nemz. színháznak, hanem országos főfelügyelője. Mert józan észszel, miként is lehetne teljes hatalmat gyakorló színházi igazgatónak nevezni azt, ki bár legtisztább szándékkal, de még is többnyire az előkelő színészek, tftöaöf

en a première minister, az ügyvivő informatiója-, s véleményének is befolyást enged az igazgatásra, ki nem egyedül maga választja az előadandó darabokat, nem maga oszt szerepet, szóval nem egyedül maga vezérli a szinház művészeti, gazdasági, és törvénykezési ügyeit, és ki állandóan nem is lakik Pesten, s ezáltal olly sok és tágas alkalmat nynjt arra, hogy a titoknok, néhány szinész, különösen az ügyvivő, a sző legszorosabb értelmében teljes hatalmú igazgató legyen? 9. Lehet-e ott harmónia, egyetértés, s ügy iránti buzgalom a szinészek közt, hol egykettő igazgat, darabot választ, szerepet oszt, mindent szabadon tesz, s ezért is külön fizetést kap, míg a nagyobb rész, kezein az alárendeltség rablánczait viseli ? —