Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

kétszer vagy háromszor kapott-e jövedelmi részt ? Ez itt egyátalában nem lényeges doiog, épen ngy nem, mintha például valaki embert gyilkol, s azt vitatnák a vádlók és bírák : vájjon a gyilkos hányszor szúrt, kétszer-e vagy háromszor, s e szériát akarnák rámérni a büntetést. Elég az, hogy gyilkolt, vétkezett, s ezért lakolnia kell. A szerkesztő. —— \ NEMZETI SZÍNHÁZ Még egy kis elöcsatázás (Plenkirozás.) _ Lapunk jövő számában kezdendjünk meg a nagy és eldöntő csatát nemz. színházunk ügyében. — S minthogy Szigligeti ur előre is a rágalmazás, s mindenféle jellemtele nsé g bélyegét akará ránk sütni : önigazolásunk ,s mindennél drágább becsületünk minélelöbbi megvédése tekintetéből, kénytelenek leszünk Szigligeti urnák saját, nyomtatásban létező, de nem neve alatt kijött szavaival" is bizonyítani azt, milly nagy befolyással van némelly szinész a színházi igazgatásra. Szigligeti ugyanis — mint ezt paszta állításon kívül, mással is be tudjuk bizonyítani — Bartay bukása alkalmával, idei lapunk első évnegyede 11. számában, egy czikket irt a Nemzeti színházról Berkessí áluév alatt, melly igy kezdődik: ,jKil ne érdekelne közülünk a nemzeti színház ügye? ki ne vágyna róla az igazat tudni ? a nemzeti szinház közintézet, és mindgyájunké, igy mindnyájnnkak is szavunk van hozzá ; a nemzeti szinház a nyilvánosságé." (Vájjon hű maradt-e Sz. ur ezen gyönyörű elvhez!; E czikkben Szigligeti ur, mint titoknok a szinház titkait jól ismerve, Bartayt és bukását a legsötétebb színekben festé ejőnkbe, s a színészi igazgatást — melly leginkább Bartay idejében jött divatba — minden áron dicsérni^ menteni ügyekezeit. Ez, és az is sajátosan jellemzi Szigligetit, hogy ő, ki Bartaynak mindenben legtöbb tanácsot adott, s e szerint bukását is elősegité, ki Bartay minden rejtélyes viszonyának hü titoknoka volt, ki Bartaynak anyagi jóléte tekintetében is olly nagy'köszónettel tartozik, — jellemző mondom, hogy később hála fejében, jótevőjét, s részint általa igazgatott igazgatóját pellengérre tenni, s ellene a leromboló hareztrombitát legelőször megfújni nem vonakodott!! •— És még illy álorczás ember akar velünk lándsát törni ! Egyébiránt Sz.nek ugyanezen czikkéből szépen ki fogjuk süthetni, hogy ez a mostani házi kezelés nem egyéb, mint a színészek, s különösen Fáncsy és Szigligeti igazgatása, mellyet olly boldogítónak olly dicsőnek hirdetett ö előre is. Lám lám, titoknok ur, máskor ne feledkezzék el ön a multakról, midőn egy tiszta keblű ember becsületében akar gázolni. — Tehát a viszontlátásig színészi hadvezér urak. Jövő alkalommal nagyban találkozunk ! — A szerk.