Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

pon egyedül Sr. ur darabjai járják ! Meri hiszen ekkor, ha Paprika Jancsit visznek is a szinre, mindig tele szokott lenni a ház. — Mit Sz. ur nj igazgatóságról s aj rendszerről,.valamint a színészek többségének a játéksorozat készítésére való befolyásáról beszél, arra csak annyit jegyzünk meg, hogy ezen áldott uj rendszer nem egyéb mint a régi romlott gépezetű igazgatási rendszertelenségnek, azaz : Eduardo-Kunigunda , éslCunigunda-Eduardo-féle szemfényvesztő vagy világosabban szólva : Fáncsy-Szigligeli és Szigligeli-Fáncsy-féle igazgatásnak folytatása , mellynek szövedékes palástja alatt, mint a legújabb visszaélésekből is kitetszik, ármány és önérdek játszák a főszerepeket, s ha itt valami jó (?) történt, az legkevésbé róható fel önöknek érdemül ; aztán a színészek többségére is hiába hivatkozik ön, mert e többség, ha létezik valóban, — mit mi nem igen hiszünk — nem lehet egyéb mint Sz. ur és néhány társának teremtménye, kik legfölebb is eszközököl szolgálnak önök czéljainak kivitelére- A mi pedig önnek mélt. Ráday grófra való hivatkozását illeti : eleve kimondjuk, bogy a gróf becses személye nem szorult önnek fogadatlan prókátorkodására, s legjobb volt volna egészen kihagyni a játékból, mert a nemes gróf alkalmasint nem bizta meg önt arra, hogy az ö személyét aucloritáskép a maga sántikáló ügyébe belekeverje, — miért a mélt. gróf alkalmasint szíves köszönetet móndand önnek. Végül, mi azon hires niostnni szerencsétlen színészi igazgatóságot illeti, arról annak idejében elmondandjuk meg nézeteinket, hogy a közönség közelebbről ismerkedjék meg a Fáncsy-Szigligetiféle bitorolt igazgatóság fényes oldalaivaj. Kár, bizony kár! hogy Sz. ur, ki annyiszor játszá : Legjobb az egyenes ut-ban az igaz «ton járó candid a tust, a színfalakon kivül most az egyszer rajta kapatott a görbe uton, s nem tartó meg magának életbölcseségűl, hogy: legjobb az egyenes ut. Legokosabban tenné Sz. ur ha drága idejét egyedül drámaírásra fordítaná, mert ehhez van szép tehetsége, hanem a szini igazgatásba ne avatkozzék,' mert ehhez épen ugy nem lud, mint a nehezebb szerepek játszásához, különben is olly sok hivatalt visel a színháznál, hogy egyik a másikkal minden pillanatban összeütközik, s ezzel nem csak magának, dc az ügynek is árt. — Egyébiránt a Társalkodó mult csütörtöki számában Fáncsyhoz intézett azon kérdés, miszerint a Degréveli szabályellenes egyezkedés az orsz. főfelügyelő meghagyásából tfrtént-e vagy egyedül Fáncsy önkényes eljárásából ? — ugy hisszük végképen megakasztá az ügyvivő urat. És igy a színházi visszaélések ügyében általunk megindított per, mind Fáncsy, mind Szigligeti irányában, be van végezve; mellyböl napnál világosabban kisült: hogy Szigligeti részint rendes díj, részint procent-név alatt, vásár alkalmával négyszer kapott kisebb nagyobb jövedelmet ; Degré pedig előleges s mintegy rákényszeritő egyezkedés következtében, a kihirdetett szabályok ellenére, rendes jövedelmi rész helyett egy kis 50 forintos kamatocskáva! volt kénytelen egyszer megelégedni -, épen most, midőn az igazgatóság nem húzván fizetést, nincs ok fos vény kedni a Szigligeti nevét nem viselő drámaírók irányában, és épen nem eszélyes dolog illy botrányos visszaéléssel koczkáztatni a nemz. színház hitelét. Ezen , és a fentérintett szempontokból kell hát ezen ügyet megítélni, nem pedig egyedül azon , mindenfélekép elcsavarható kérdésből : vájjon Szigligeti