Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
tómként írja alá ? — Mindezt ugyan ön kétkedésnek szeretné nevezni ; de ennek neve, bocsásson meg, egészen más. — * Ha ön valakiben , nevezetesen Fáncsy szavaiban kétkedett, mielőtt lapjába a nem igazat iktatá : nem állott-e erkölcsi kötelességében, a dolognak jobban utána járni? s mióta szabad nyilvános közlönynek, illy alaptalan faggatőzással és ráfoggással, mint valami i n q u i s i t or nak, habáraz igazságot is puhatolni? — Ha ön balul értesülve kőzöl álhirt, még megbocsátható, ámbár egészen nem menthető ; de mintán önként megvallja ön, hogy értesítve volt, s meg is csupa kétkedésből rólam álhirt terjesztett : ön maga sem fogja . tagadni, hogy ez által rajtam méltatlan sértést követett el, mellyet szó nélkül hagynom nem lehet. S mért akarja ön most nyilatkozatom (mellyet csak azért vonék vissza , mint levelemből látható , mert Fáncsy bővebben készült válaszolni) és levelem által igazolni kétkedését ? kétkedését, melly azok köfle előtt bírta önt arra, hogy rólam a tudvalevő álhirt közölje ? — Továbbá méltóztassék ezen ujabbi mondása következtében: „magánúton arra figyelmeztetem Szigligetit, hogy ne akarja magát compromittalni" — bebizonyitni, hol, mi kor, vagy ki által tőrtént e figyelmeztetés ? — Legyen Ön nyugodt ; nyilatkozatom és leveleim engem nem fognak compromittálni ; de igen is compromittálta ön magát hozzám írott levelében, és pedig nem egy képen, s compromittálta még jobban a Fúncsyhoz Írottban. Ha tetszik, kinyomathatjuk. — Őn nyilatkozatom- és levelemben ellenmondó adatokat is lát; de én nem látok bennök ollyanokat, azért jó lesz azokat egészen kinyomatnia, de kiegészítésül minden esetre nyomassuk kőzéjök az ön levelét is*), mert csak igy fog rajtok eligazodhatni az olvasó ; ellenkező esetben ne tessék többé rajok hivatkozni. De ha ön válaszaimban ellenmondást láthatott volna is, azok, későbbiek levén az ön által terjesztett álhirnél, önt sehogysem mentik fel a fenntebbi vádak alól.'— Azonban ön csupa következetességből , legelső igaztalan megjegyzését igazolandó, még folyvást kétkedik ; kétkedik, miután a Fáncsy által önnek mondottakat én is helybenhagytam, s ezt irja : „ugy jelenlég Szigligeti levelének nyomán, még inkább szabad azt hinnem, miként ö harmadszor is megkapá a részt — u Hogy tehát önnek többé ne legyen szabad azt hinnie, tessék megkérdeni az igazgatósági ülés tagjait, (a négy rendezőt, . Erkelt és Lászlót) ha, a Rab első adatása előtt, nem nyilván igazgatói ülésben mondatott-e ki ömélt. gróf Ráday Gedeon ur által, hogy Szigligeti vásárvasárnapon csak száztólit fog kapni, — tessék egyszersmind erről szóló nyugtatványomat is megtekintem. De ön kétkedésében azt monda , s talán erre is azt niondandja : „ki veheti nekem rosz nevén, ha én nem minden színházi adatnak adhatok hitelt, mintán tavaly bizonyos páholyra nézve, a színház részéről (?) aláirt nyugtatványt láttam, melly páholyért, mint később megtúdám, a tulajdonos ugy szólván mit sem fizetett. 1 * Hogy e tény, ha igaz, az illetőket sújtsa: tessék megmondani, ki volt azon páholy tulajdonos ? s ki adta ki ama hamis nyugt at ványt ? ki az a sült bolond , ki ollyasmiről adott nyugtatványt, mit nem percipiált! — Azonban •J Kővetkező sorozattal : i) Szigligeti nyilatkozat*. 2) Vahot Imre ur levele. 3) Szigligeti 2 levele.
