Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

juk magunkat a" törvénynek, 's a' jövő országgyűlés mint a' haza' egyik fontos ügyének szándékos gyilkor lóit, mindnyájunkat halálra itél, F. ur pedig tombolni fog örömében, hogy valahára Atilla' ostorától még is csak megmenekült. — 'S a' legnagyobb ostor F. úrra nézve ez az Athenaeum; hijába magasztalja ennek játékszíui krónikáját, dicsérni és nem-dicsérni, söt gyalázni egyszerre, egy időben nem lehet! Ó a'szörnyű czímekkel nemcsak az én személyemet akará megbélyegezni , hanem másokéit is, különösen e' lapok' sziui eriticájának iróit is, mert színi ügyünk, és színészeink fölött az Athenaeum őrködik legszigorúbban, ez követel legtöbbet a' ixini előadásoktól —• és igen méltán , — 's azon repertoriu w.-k é s z i tő k I ő 1, kik közt a' rosz választás miatt, P. urat is — bár indirecte — gyakran élesen megróva. — Hinc illae lacryraae ! ezért a' szini erttica olly méltatlan, kaján 's vérig ostorozó ! ezért mondja azt F. ur, hogy vannak levelei a' bécsi udv. színészektől, (kikkel ő sokkal közelebb érintkezésben van, mint én, de kiket nehezen ismer úgy mint én) — fontos levelei, mellyekben ama' privilégiait urak csodálkozásokat jelentik ki, mint lehetett a' magyar színháznak illy elhagyatottság, részvétlenség, kajánság és színbirálatuuk' szeretetlenségének közepette,' csak igy is lengeniel — Bécsben mindenen csodálkoznak, és mi ezen nem bámulunk, jól tudván, menuyire nem tudják ott körülményeinket, A' bécsi udv. színészek azért beszélnek igy, mert ők ki vannak véve a' eritica' sújtó hatalma alól, mint nálunk vala Schódelné , 's ez nekik igen jól esik , mint« ha bájjal kennék a' hatokat ; 's rajok F« ur azért hivatkozik, mert ö is szeretné, ba mint bécsi udv, színész barátai, lerázhatná nyakáról a' eriticát. De ez nálunk nem fog megtörténni ; mert a'nemzeti színház miénk , a' nemzeté, 's épen ezért van jogunk fölötte nyíltan szabadon szólni és írni, söt kis idő múlva mi elbízott, kaján magyar journalisták leszünk azok, kik a' csodálkozó bécsi udv. színészek'. istenített hibáit kíméletlenül kijelöljük. — Mindebből láthatni, miként F. ur ellenem irt czikke, 's töhb irata, nem egyez meg az Athenaeum, Pesti Hirlap és Jelenkor* szellemével, 's szini ügyünk' irányában tar.tott czéljával, hanem inkább a' Hírnök'hasábjai közé tartozik, hol jelenleg színházunk' ügyéhen, netalán Gercnday Ambrus, a' szinbáz' pénztárnokának nagy reményű fia, harezol a* léggel, ama' híres Gercnday