Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

ságot szialel. még mióta ir, semmi különös újat, e' redetit 's hasznosat nem hoza élőnkbe, kivéve -néhány, nagy hibát, mellynek eredetiségét nem szeretném magamévá tenni. Az ő eredeti hibái, mások által is gyakran elmondott tévedései, 's több mindenektől elismert axiómái, az értelmesebbek előtt viszhangra nem találtak 's figyelmet sem gerjesztenek ; annyival is inkább, mert tudva van, hogy midőn F. beszél a' 7nüeészck' irásszabadságáról, az irodalmi pályán maga számára akar "kivívni fontosságot, 's korlátlan jogokat j 's midőn azt javalja, hogy a' nép paródia állal képeztessék fogékonynyá «' miirészi tapintóira 's ízlésre (itt az étel, ha német betegségbe akartok esni!), és szerinte azért tzükséues a' paródia mert pénzt hoz o* cassába (milly tiszta j* érdek nélküli buzgalom az ügy mellett), szóval, midőn a' paródiát védi, önszemélye' egykori rendező hivatalát akarja igazolni, mellynek folyama alatt annyi sületlenséget hoza fel színpadunkra. Különös dolog, midőn egy drámai szinész, olly erősen viv az énekes, tüneményes paródia mellett; ez épen annyi, mint minden spectaculumot feltolni akarni nemzeti színpadunkra, hol azok czéljainkkal soha nem egyeznek me**. Sőt a' parodia-szatócskodás mindennél kárhozatosabb, mert ennek legnagyobb része, nemcsak az Ízlés' rontására, hanem a' nép' demoralisatiójára, 's a' sötétség és babona' terjesztésére is káros befolyással van, mint ezt szózatomban eléggé bebizonyítani. És igy F.' irataiból kitetszik, hogy ő a' volt igazgatósággal, 's az ezt védett írókkal egyetért. Mint minden szavából Fáncsynak, úgy kölönösen ax ő művésziét lea személye, az ő csekélysége' irónicus emlegetéséből kitetszik, igen nehezteli azt, hogy öt Megyery 's Egressy mellé nem sorozám, ezeknek minden hatás nélküli bókocskát mondtam (csupán fogásból!), 's a' helyett, hogy őt, — meggyőződésem' ellenére is — géniének neveztem volna, martyrságról irt czikkemben, értelmisége' épen nem jeles Írásbeli productivitását, a' magasra állított polczról leebb szállítani ügyekeztem. Éu nem tehetek arról, hogy a' két nevezett színész nagyobb nálánál ; elégedjék meg azzal, miként őt Szózatomban kitűnőbb színészeink'sorába helyezem Ha F. úr valódi barátságos indulattal 's örömmel tekintené Egressy Gábor' pályája' dicsőségét, nem hányta volna fel érdemei' jutalmát, az ezüst bil— likomot, 's nem emlité nyilvánosan és felfedezőié

g, hogy az ahhoz csatolt, 's többek' akaratával 's meg-