Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

tehát, az irói pályán nemcsak az jő kénlésbe: szabad-e irni? hanem az is, valljon tanácsos-e, 's kell-e ? és mit, mikor, hol, hogyan ir az ember, körén belül-e vagy kívül? •-— És én szemem előtt tartva e' fontos kérdést, mint az.előtt több, úgy legújabban is, martyrságról irt értekezésemben, amaz ellenőrségi joggal éltem. Quo jure? — kérdheti F. úr. Erre nem lehet felelnem, mert azt kellene mondanom, hogy én is az értelmesebb irók' sorába hiszem magamat tartozni ('s ezt méltán neveznék szerénytelenségnek). Itt tehát, mivel nincs más mód F.' megnyugtatására, bátor vagyok figyelmeztetni őt, miszerint a' helyett, hogy mint némellyek, enmagamat dicsértem volna, vagy dicsértetésemet világ'elébe bocsátandó attestât uniókban eszközleném ki, művészetről irt nézetimet, már többen nyilvánosan (még pedig a' legellenkezőbb szellemű Journalokban) helyeslettéh Milly különös helyzet az, midőn még mások' jóváhagyását is meg kell emlitenünk saját irataink felöl ; de talán-igy elfogja hinni F. úr, ki annyira szeret másokat dologhoz nem értőknek tartani, 's a' legkisebb authoritásnak is olly nagy becset tulajdonit, — elfogja tehát hinni, hogy nem csak eredeti joggal, de némi hitelességgel, némi competentiával is bírtam, 's birok az irodalmi ellenőrködésre, 's minthogy legtöbbször szóltam a' művészetről, figyelemmel tarthalom a' mi nagy miivészeink' saját szakmájokról, vagy bár miről irt értekezéseiket, polémiáját,'s ha kicsapongásokat veszek észre , fel vagyok jogosítva, irásszabadságok' határait kijelelni. Ha ezt fonákul 's méltatlanul tettem volna, elismerve hibámat, mint hal a' vízben hallgatnék. Azonban én csak ama' szembeötlő, 's megrovást érdemlő dologra figyelmeztetem a' t. közönséget, hogy nálunk majd minden művész polemizál, körén túl literatorkodik, mert mint mondám, mindenik üldözöttnek nevezi önmagát, egymást védegetik, privát dolgaikat is a' közönség elébe hozzák , a' crilica iránt türelmetlenek, ön magokat diesérik, szóval roszúl imák. 'S kérdem, nem körükön túli dolog-e ez, illy ügyekben literatorkodniok ? 's mind a' közönség mind magok'javára nézve, néma' legjobb szándék vala-e tőlem, tanácsolni nekik, hogy az illyetén Írással hagyjanak fet. De következik-e ebből, 's mondtam-e azt Fáncsynak , miként drámákat ne fordítson, Egressynek , hogyszépmütani czikkelyekkel ne merjen előállani? 0 Iogica, o paradoxon! — Ha mü.észeiuk minden mellékes érdek nélkül, '• a' jó űgy' előmozdítására, hasznosan