Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

egyszersmind iró és polemicus (soha bizony!), hogy a' színész sok practicus dologról igen jól irhat(railly hallatlan felfüdözés!); mi több, napnál világosabban tanit meg bennünket arra, miként Shakespeare a' szinész is iró volt! (ah, ah! bizony nem tudtuk} 's ezen nagy költő' hamvainak nevében bocsánatot kér, hogy ő és több színész írni bátorkodék! !\1 illy elmésen tud bánni F. úr Shakespeare' szellemével, meglepőbben mint ez maga Hamlettel ; 's valóban még azt nem is tudtam, hogy a'.szellemidéző F. olly szaros viszonyban áll a' legnagyobb drámaíró' lelkével; nem hiába, hogy annyira szereti a'tüneményes paródiát!— Bizony jobb volna, ha F. ár nem tőlünk, de magától Shakespearetől kérne bocsánatot, kit Balogh' Ludas Matyija miatt kisebiteni, ccmpromittálni akart,hat-!• erre elég erővel birt volna. Szóval F. hasábokon át azt demonstrálta, hogy a' szinész egyszersmind literátor és polemicus is lehet. Furcsa! mintha ez' axióma felöl valaha valaki kételkedett volna. Jobban és okosabban cselekvék F. úr, ha az illy mindennapi igazságokkal elhallgat, 's a' helyett az én szavaimat nem magyarázta volna el a' legigaztalanabbúl. Azt mondja ő, miszerint én a' professionals irómüvészeknek kizáró jogokat tulajdonítok a' literalorkodásra, nagy következetlenül azon egykori szavamhoz, mellyek szerintNyáryval folyt vitámban, az irói pályát szabad köztársaságnak nevezem, 's ellenkezőleg azon levelemmel, rnellyben én (?) Egressy' szépmütani iratait is megdicsérem , akkor t. i. midőn e' jeles színészt, F. úr' nagy fájdalmára, billikommal tiszteltük meg. Igen igen, F. úr ! az idők változtak, de e' tárgybani véleményeim nem, habár azokat ő igen szeretné át és elváltoztatni', mert ha az állana, mit felőlem F. az irásszabadság' ügyében , csak per barátság mond : úgy én a' legintoleransabb , legilliberálisabb ember volnék széles e' világon, 's megérdemleném hogy még F. által is legyőzessem.— — Lássa F. úr, a' természeti, vagy az észjog szerint irni, — csak úgy mint beszélem — szabad minden embernek ; de ezen eredeti jog visszaélések' gátlása' tekintetéből , az értelmesebb és beesiiletesebb irók* ellenőrsége által korlátoltatik, kiknek nemlétében, vagy hanyag elnézése mellett, összeírnának a' dicsőségre törekvő emberek minden roszat, minden bolondot, (a' mi ugyan jelenleg is megtörténik , de ritkán hagyatik czáfolatlanúl, 'R ez által mindinkább gyérülve látjuk a' bűn és sötétség' botrányos literaturáját). E' szerint