Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

rátomnak , ki az igazat józanul, 's leplezetlenül mondja ki; és sújtsa azzal bár személyemet, vagy müvemet, nem fogom őt ellenségemnek nevezni, vagy iróniából jó barátomnak. Azonban F. ellentmond, — '• *• sietve kérdem a' t. közönséget, e' kissé hosszasan, de tán hasznosan tárgyalt barátsági pontra nézve, kettőnk közöl kinek nina iaazat Általában F. ur' egész védiratáu a' csupa tiszta barátság' szine, veres fonalként húzódik át (csakhogy szellemi súrlódás helyett, mindenütt dörgölődzik). Ö a' legjobb, legnemesebb indulatból akarja nevetségessé tenni minden szavamat, noha ahhoz kevés és tompa elménczséggel, de annál több egyforma, unalmas, megvető gűnyhanggal bir. Altató (és altató) szini hatásra számitolt beszédében vetélkedik bármelly szinészszel , de azért ő , a' hímező hámozó mentegetőzés' szakmájában , csakugyan ügyesebb iró , miut szinész (csakhogy józan emberek előtt az irói színészetnek nincs semmi hatása és illusiója). F. ur szorult állapotában jobban tud variálni Liszt-vagy Thalbergnél ; szavaink' elmagyarázásában felülmúlja magát boldogult Csaló Pált is, — 's ez kissé több a' gyarlóságnál !— Sőt F- ur általam megvitatott saját mondásait is elcsavarja, csakhogy mindenben neki legyen igaza; mondják ugyan, ha nyakasán tagadja, nyakát szabadítja; de viszont azt is beszélik: hogy néha a' nyakasokat is nyakon kapják. Meg nem foghatom, mit véthetek F. urnák, hogy azt, mit fehérnek mondtam egészen feketévé akarja tenni ! Micsoda önkényes devalvatio az, a* jó értékű pénzt, hitvány váltóra lehúzni erőködni! Valóban e' magas mesterséghez F. úr igen értene, ba rábíznák, 's nem volna elegendő eszünk, bitorlási szándékát , a' Jelenkorként „tönkre silányitani". Ha azt hiszi F. úr, hogy valamint a' közönséges háborúban, ugy az irodalmi harezhan is szabad csellel élni, — jó! de aztán ha rajta kapatik 's kiforgattatik, egyedül magának tulajdonítsa. Egyébiránt nem mindegy az, színpadon vagy a' tollcsata' mezején cselszövő szerepet játszani; ott csak sngó után beszél az ember: itt már saját lalke' sugallatából. — A' literatúrai vagy inkább polémiái csel, meghamisítás és elcsavarás' több egyes példányait lehetne kimutatnom F'. ellenem intézett védiratából ; de én ismét csak azon két tárgyra szorítkozom, mellyről eredetileg művészeink ellen írtam; 's igy elértük a' pör'valódi érdemét.