Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

a' nemzeti törvényes czélok koczkazlatva, vagy épen feláldozva. E' helyett azonban jónak látta R. úr nébány hazafi bouibasztlal kedveskedni. Hiltagadást lát R. úr abban is, hogy mintán a' színészet' hitét kiáltani ki egyedül iidvezilönek országos színhazunknál, még is tisztelője tudok lenni a' Bátori Máriáknak. Vájjon nem mondom-e ugyanott, hogy csupán a' szín műrészét' érdekében, hogy föllételesen, óhajtom az opera együtt maradását? Kell-e ennek Magyarázat? Bátori Máriában pedig tisztelője vagyok az operán kívül gondolt nemzeti eredeti zenének , mini jeles uiüszerzeménynek , mell) azon hiedelmet ébreszté bennünk, hogy az elhanyagolt magyar zenészel Erkel úrban megtalálta régen várt mestereinek egyikét Azonban minden félreértés' elhárítása végeit szerencsém van itt újra s mindenkorra kimondani, mit tartok az operáról drámai becs' tekintetében. Színiiiiivészelben már meg van a' zenei eleiunek terioészelileg szükséges melléke, 's ez : beszédünk' hanglejtése. Igazzal mondhatni, hogy a' drámai szavalás az eszme és érzelem' természetes melódiája, melly benső állapotunkat viszhangozza. De e' melódia egyszersmind olly sajátságos, olly eredeti, olly kizárólag hü és magyarázó, mellyel még eddig a' mesterség hiába n törekedett utánozni, s a földnek egy hangászati lángelméje sem érhetett még utói. Nem nevetséges bohóság-e már most, az istennek tökéletesen bevégzett miivel, az emberi beszédmódot, nemcsak utánozni vagy surrogáloi, hanem megjavítani, szépíteni eróködven, azt elrontani, nememberivé inesterkélni ! Az érzelmek' természetes kifejezése módját természetlennel, érthetetlennel cserélni föl, 's még is azt akarni, hogy ezen valami emberileg érdekeijen, azaz: hogy •' nem-emberi beszédei általában értsük, s hogy e' new-emberj érzelem-kifejezések megindítsanak ! — Azért ö fattyú kinövése a' szépnek, képtelen tiilsága az idealizálás' elvének művészetben ; egy természetien valami, mellynek a' valóságban életalapja nincs ; tehát végre: színművészeti hazudság ; mert az opera éneklő éleiét tesz fel, a' mi nincs. Ismerem én az opera' védokait : a' költészet' égibb rétegeit, subliiuitást, aeiheriséget, 's a' poesis' azon elveit, mellyekre vitézei hivatkoztak. De mind hiába! mi végtére is csak emberek vagyunk, kiknek földi lég, és nem aether az elemünk. A' leinek, melly az élettől a' művészetig fölfelé van, megvannak netovábbjai, és ezeket Shakespeare , és visszateremtói, s muphilosophiaja jelellek ki minden időknek. A' természeten, a' valóságon illy tu [finomításokat vinni véghez a' drámai poesis rovására, aeaa szabad. A

1 finomítás bizonyos ponton túl üresség . valóhiány leszen. Azon egy pár operavilági tüneményre sem hivatkozhatni , mert a' lángész — hogy úgy szóljak — medvebőrben is lángész, es egy fecske nem csinál nyarat. Mi gondom nekem rá, mit mondott Talma s mas operanianincus ? Én nem kérdem ki, de azt vizsgálóin , igaz-e vagy nem a' tuil mond. Csupán aiirioiüasokha kapaszkodni annyi, mint kevés ónálló gondolkozással bírni. Azért, bog) Rousseau nagy talentum volt, épen úgy mondhatott képtelenséget mint akármelly gyarló journalism, inert az ember rsak ember. És ezek utolsó szavaim voltak az operaviszonyról ez életben Mint paradoxon, egy nagy tömeg' elleneben, az operának nem árthatnak, nem is akarnak ; izlésreformot sem czéljnk kezdeni, hanem csakhogy el leniin hitem felöl tisztában legyenek. Midőn lehat ezeket mondón mint dráma' embere: Éljen Bátori M. zeneszerzője; éljen a' zene, különösen a' nemzeti: csak ne akarjon embert személyesít ni ; sőt legyen eltűrve maga az opera is, csak becsülje meg magát, 's legyen rend, és törvény alall ! — ki ezekben , mondom, ellenmondást lát, annak jóformán kancsal szeme és Ingicája lehet. Mert valaminek belbecsét gáncsolni, valódiságát kétségbe hozni, de azért némi alárendelt szükségekből létezését eltűrni: az én logicám szerint összefér. Mi az izlésreformot illeti, azt nélkülem is véghez viendi a' valódiságnak keletkező kora. Nem akarok jósló lenni, de meglássa mindenki, hogy a' következő ivadék az operára, ez óriási hypothesisére a' széptudoiuánynak, csak mint inutörténeti régiségre fog háta mögé tekinteni, miként ml jelenleg az arlekinádok-, hanswursltádok-, cbapeau-bas-k, ezopfok, s más illy divatszörnyekre tekintünk. Annyi bizonyos, hogy a dráma' birodalmának végre is meg kell tisztnlni minden olly elemrésztói mi oda természetes jogszeriileg nem tartozik , ml ott felesleges; következőleg vagy vissza keilend az operának szerényen vonulnia oda, honnan kiszármazotl, a' hangverseny-termekbe, vagy a' drámától egy végkép elkülönzött osztályát teendi a' népmulatSágoknak. Némelly jellemgyanúsításaikra lehetne még szólnom a' fennevezett uraknak , ba azok , mint meztelen , 's ok nélküli vádok ön képükön nem