Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

salkodőban , országos színházunk miilcrvczetéliez, melly alkalommal szólásra liivám fiil lánryismerulibjeinket, hogy az ügy ne csupán niaganykürükben, elted- és rasinolcruickhcn. hanem a' nyilvánosságnak legtágabb mezején, júzanon s clfngiilallaniil lenne megvitatva, » kifejtve. Erre rsak hamar bizonyos Ko lin us János, majd Duna k ö z y, majd K a d n a y urak léptek eló, álarezosan ugyan, de még is sokkal kevesblié hurkoltán , hogysem azonnal rajok ne ismerheténk vala — tollaikról. Figyelemmel hallgatók végig ez operaszónokokat, 's kérdezők magunktól mindeniknél : quid dignuta tanto tnlit hie promissor hiatu?'s fájdalom, a' felelel lön : semmit, és ismét semmit egyebet, mint némi Ismeretet az emberi vesékről, 's azon tanulságot , hogy ók koránsem ama' bajnokok , kikhez fölhívásom intézve volt, mert ezt bebizonyiták ; mivel nem emlékezik a' krónika, hogy valaha bármely vakmerész tollhősnek sikerült volna pusztán tagadó, odavetett mondatokkal epés gúnyvillámokkal elveket, oksulyos nézeteket szerlezúzliatni, ha bár egy Aristoteles kölcsönözte volna is melleiök tekintetét. Azért rendületlenül állanak még mindig kérdéses nézeteim is, bár azokat igénytelenül bocsátani útnak , azaz móilosithatástikat nem zártant ki, de meggyőződésemet n> ihantiak. Ebire tudtuk, hogy ha majdan országszerte ki fogjuk kiáltani a' dramaelvnek egyedül törvényes voltál s azt, hogy „az operaeh nek még most is ttilnyomóságot akarni szerezni a'köz véleményben, nem egyéb part ütésnél az illető törvények' elve és fogalma ellen", hogy mondom, e' szavakra támadni fognak frolinusok, s több effélék, kik nem fognak tartózkodni a' pártütést szerepeket azonnal magokévá lenni, de természetesen, csak álnév alatt, hogy képük' színét ne láthassuk. Sejdilök azt Is, hogy a' megrendített elvek és érdekek nagy robajjal lürnek, majd ele, 's egy tengerhullamoklól nyeldesellnek kétségbeesését reprodurálanitjak ; de hasztalan, nem segitheténk. A' jogtalanságnak, bár mi késóo Is, egyszer csak eljövend végórája, 's e' gondolattal tanácsosit hull vérrel megbarátkozni , mint majd véletlenül bukni le a' bitorlóit magasból. Mi fog történni országosan ez ügyben, nem tudhatni , de annyi bizonyos, bog) én, dramaeinbere, az operaelvvel sorsot lattallanban sem cserélnék. r'entisztclt urak' operaszúnoklatát lehat — kik midőn a'szenvedélyesség, önzés. h os z il, stb. vádjait farizeusilag másokra mázoljak , akaratlanul is estembe jutnak Kisfaludy Károly' vadászának eme szavai: „Bocsánatot kérek, midőn e jó úr az erkölcsiségről szaval, mindig ezt kell hozzá lenni: figyeljetek szavaimra , de ne ám tettemre ; nézzék csak meg jól ezen urat, a' remelezubony alatt Ormi Sándor lappang" — Mondom, alig volna ok e' déclamât iok at figyelembe venni, ha az ügyet kevésbé ismerők, vagy egyoldalulag informáltak miatt, azoknak egy pár pontjait kiigazítani nem tartanám szükségesnek. Dunaközy például azt mondja : hogy „operát alárendeltet akarni annyi mint rosz operát akarni": neki tehát (törvények) alárendelt opera szükségkép rosz opera. Nem színpadon zsarnokolt az opera D. úr — akarjon érteni, és ne akarjon átniini — hanem a' színfalakoa kívül, a* egész intézkedésben; t. I. repertóriumon, mutechnicaí rendszeren, időn, helyen, egyéneken 's a* színház' egész organicnmán. Koránsem művészete, hanem képviselete. Névszerint : tapodta a' törvényes rendet ; gátolta és zavarta a' drama' müfoglalkodását ; a' drámai művészet' előmenetelének örökké éber daemnna volt; bántotta a' drama' tagjait; a' színháznak bal Irányt adni Ugyekezett, atb. Mind ezekre, 's még ka tetszik egyebekre Is, naplóim , s a' pesti színház' drámai személyzete adatokkal szolgálhat. Ha az áll, hogy „mihelyt pártoltatik az opera, annak önkiemelkedése — tehát a' dráma' elnyomatása — bizonyos, 's az ellen iparkodni fonákság", úgy Dunaközy úr alkalmasint maga alatt vágja a' fát ez állítással ; mert ekkor az alapító magyar nemes, v agy országos képviselője , azt fogja mondani : de, édes barátom, ha úgy van a' dolog, csak slmpliciter ki azon veszedelmes vendéggel, ki gazdáját önházából szükségképen kléneklendí; én drága pénzemet nem effélére áldoztam. Használni hisznek-e még is az opera' jövő sorsának azok, kik dolgokat izgatnak föl, miket okosan csak végkép elmultaknak kellene tekintetni* K két úrnak csak az a' baja, hogy inam: mert úgymond : roszúl, és rosz szándékból írtam. Vagy inkább - meri iratomnak egy pár pontja uket fájósán érintette, s mert az operának országos szükségtelen voltát kimutatni bátorkodtam. Azért is egyiknek váratlanul, másiknak fogadatlanúl prokátorkodom. Igaz-