Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

vitetett .Mit sem akart érni, ha több miiÍSZ ellenében állítám: hogy ha a' király úgy latik mint a szerzt) által gondolva van, aran szedje össze magát a' jámbor Hamlet, .a első személy akar maradni. Mert rsakgyaa egy középszerű Hamletet a' király, — • a t. i. ennek minden sajátságai visszaadatlák, — alkalmasint el fog homályosítani. A' király, egy höscsalád' ivadéka lévén, >ok nagy és jeles tulajdonsággal liir, melly azonban épen annyi rosz, és alarsony tulajdonság által túlnyomatik. De egyben általában királyi: jelenléte mindig méltóságos; rosz. istentelen alakban igen, de kisszerüleg soha sem jelenhetik meg. Természeteben árnló, lényében kétszínű, hotelen; de ezen alarsonysagokat nemes és kedveltelő öltönybe burkolja, ó izmos, nagy, de szép férfi; maga a' lélek, heves szidalma közben csábítónak (csábítni képesnek), nevezi öt, Hamlet ugyan hát mögött alávalónak, czndarnak írja le ót, de szemköztt vele mindig elfogult, és egyet sem tud valósítani azon nagy szavak közól, miket magányában olly készséggel mondogat el magának. Sem a' bitor nem annyira elvetemült, sem a' gyilkolt király nem annyira jeles mint a' heveskedő fiú amaz iszonyatos jelenetben — anyjával — előadja. Midőn a' király először megjelenik, ot egy monarcha' egész méltóságában látjuk ; beszéde czélszerü, viselete nemes, 's miután a' pompaszerüségnek elég tétetett, a' dolgokat is belátással intézi. Most szerfelett! udvarisággal 's leereszkedéssel Laertesbez fordul, ennek hízeleg, s atyjának még inkább, krnek vonzalma és hűsége természetesen fontos rá nézve. Laertes' csekély kérelme, — a Frankhazába terhelés — teljesíttetvén, a' király nyájas barátsággal Hamlethez fordul. Báimelly szeretetteljes a' kezdet, még is nzon körülmeny, hogy Hamletra] legutoljára van a' szó, a' lealázott berezegnek már egész viszonyát iinuatja. Ez felel is nem is, és csak kénytelenseggel, 's keresett hévvei fal.ad ki, midőn anyja, kit lenéz egy hétköznapi igazságot akar szivére kötni. Ezért méltán megharagszik a' király, s a berezegnek egy leczkézö beszédet, melly azonban sok helyest foglal magában , béketűréssel keli végig hallgatnia. Ö el is akar utazni, de a' király' látszatot kérésének engedni kénytelen, s maradni. A' király ezen engedékeny választ, mint minden eiféle alkalmat, fnal ünnepli meg. Ö dorbézoló. Mellékletien, feslett; ámde a' lélek szinte panasznlkodik, hogy ó is „biintavaszában", s közvetlenül a' ..vendégség" ntán öletett meg. A ket testvér között egy Hiiinii családi hasonlat van, s Hamlet és amazok között szinte: mindnyájan igen beszédesek, 's jó beszélő tehetséggel birnak; örömest hallatnak maximákat, nézeteket, mondatokat, sőt valamennyi személye is a' darabnak; 's ezen felség, melly Hamletben minden talentum' daczára egy character! sem enged lábra kapni, bénít egyszersmind többé-kevésbbé minden megjelenést ezen (ragoediában. Bgreitg uábor. (F'ljUUu Wrillui'k.) Mldön Hamlet bódultságot vett fel, (mit a király azonnal keresztül lát), a* király a' herczeg' Iskolatársait hivatja, kiknek e* különös viselet' okát ki kell fürkészni. Ezen dörek olly fültétlenül, olly szolgailag, olly örvendezve kapnak ezen megtiszteltetésen, hooy a' király velük könnyeden, 's lenézöleg bánik. Polnnius azonban úgy veli, hogy Hamlet' bódultsága' okát (mivel ő valódinak tartja) kitalálta, és sok czikomyával elbeszéli, hogy az nem egyéb, mint az Ophelia iránti boldogtalan szerelem. A' király most veszi észre legelsőben vészteljes helyzetét, bármint Igyekszik is belsejének ura, és barátságos maradni, most látja, mi könnyű játékot jálszhatik vala Hamlet, kit a' nép imád, ha egy első kormányférfit nyert a' maga részére. Poloniusba többé nem bízik, bármit beszéljen, mit ez észre Is vesz, és azért javasolja a' leánya és Hamlet közötti összejövetelt, mellynek ő és a' király tanúi legyenek. Ez megtörténik. A' király azon fölfedezés által, hogy mi közel volt végromlásához (nem Hamlet' szerelme miatt, rueîlynek nem igen hisz) megzavarodik, Polonais, szorgos bizalmában, — magát mindenkép tisztára akarván mosni,— olly szót talált ejteni, melly a' király' szivét megrázkódtatja. Hamlet jő, 's ezek elrejteznek. — Most a* király el van tökélve; Hamletnek távoznia kell; azokból miket ez mondott, átlátja a' bitor, hogy Hamlet reá nézve veszélyesb, mint gondolhatá. Egyedül a' király' játékától függ a' színdarab' adatásnkori jelenetet ama' legnevezetesbek' egyik • tenni, mcilyek a' színházkedvelőt elr;, ;ják. A' király újra összeszedte magát, 's ha szinte nyugtalan la még,