Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)
dolga, 's ininő (árvaságban van; avert ekkor az egyes állapotok között szükségkép lálszatns ellenuiomlások támadnak, *s az átmenetelek nemi nolfetettség' gyanúját öltik föl. Ha az eredetiben a' charaeterek nem eleg élesen vannak elkülönítve, bizonyos, bogy rost fordító kezéből mind egyenruhában kerültek ki, és csak ne,vei fugnak egymástól külOnbözni ; miként durva kerek köztt letörlődnek a' gyümölcs' finom hamvai. Mit mondjak a' dialógunkat korcskó gr rmanismusokról>: Rrolelje* gyönyörű szólásformaink, mik Mondótok' igaz magyar volta felöl semmi kétséget nem hagytuk, feuvá költöztetek? mint nyelvünk ereklyéi Menekedtetek-e Vörösmarty müveibe? s pi dór miüy gazdag népnyelvünk ezekben, minó kilijezes van ezen formákban! Mit mondjunk végre a szavalás es rhetorica által föltételezett praerislui ól, nieily nemcsak periódusokra, de szűkülések-, szavak-, szótagok- és belükre is kiterjed; uiilylyenek: értelem- és áliapotviszonioknak a' szórend által tiszta meghatározása ; egyesítése a' hűségnek és tartalmasságnak ero-, rövidség- és könnyűséggel, úgy bi>gy egyik a' másik miatt ne szenvedj eu; az uiuphatical saly alá esti szavak igen megvalogatása, mellynel fö tekinielek: állapotfestoi-seg, könynyù kiejthetés, güntbülyüség, hangzóváltozás, némi csengoség és rugalmasság; kei ülése az egymásmelleit nehéz kiejtésű mássalhangzóknak, stb. Illy követelések mellett nem mondhatjuk magunkat e' részben szerencséseknek, mert a' jobb fordítókat saját pályadolgaik foglaljak el; 's itt meg kell vallanunk, hogy S/envey alán nem nézhetünk sajnálat nélkül, mert benne a' journalistica színünknek sokáig erzendú veszteséget okozott. A' Messinai hölgy, Dos Carlos', és az Orleans! szűz' töredékben látott fordításaik tökéletesen Schiller' szellemét lehelik. Szenvey' méltóságos dictiója hatalmat vesz lelkűnkön, 's fölmagasztalja kedélyünket a' gyönyörérzet' iidveztio magasságáig Csaló' tollából bájos könnyűséggel lejtem a' magyar nyelv, kinél ez társalgásivá, égy szólva dám alva simul. Hamlet magyar fordítása az eredetiből (Vajdától) hűség' tekintetében a' német fordítások mellett sem vall szegyent. Mino sympathiat valósit a' fordító illy nyelvekben a' költő és színész' művészetével ! — Miaó tárgyiság ez, inilly gyeruiek-gyönged tapintat-! — Bocsánat e'kitérésért, már ismét tárgyamnál vagyok. Shakspeare szüksége lón színészetünknek: mert a' komolyabb eszmélkedés' kora színészetünkre is elérkezett. Mit a' sz nesz sóvárgó lelke mit adomány a' kopár lapjain hasztalan keres, föltalálja Shakspearenel, a' aiüphilosophia ez öriik tanulmányánál: miként a' rósz társaság megvesztegeti, a jó ellenben kép'-zí, nemesiti a' szivet és erkölcsüket: illy viszonyban áll a' szinész a' természet — hamisító, áltant hirdető gyármüvek-, 's ezek ellenében Shakspeare' társaságával. Bircfipfeiífer a' legjózanabb elvekkel fülfegyverkezett emberábrázolót képes megtan tori tani álpa diósával, midőn Shakspeare kezet nyújt a' kétségek' ködében tévedezönek, megnyitja szemeit, eloszlatja a' homályt, 's az igazság után sóvárgó lelket bevezeti a' természet' örök templomába, tanulni mi a' való nagyság, szépség , és igazság. Hamlet a' második mű, melly Shakspearetol pesti színünkön feltűnik ; e' napokat én színészetünk valódi ünnepeinek tekintem ; 's ez alkalommal az érintettem okok és érzelmek rábírtak, hogy e' nagy müvet, a' költő' jelesb commentât órainak segélyével, főleg színészetünkkel közelebbi ismeretségbe hozzam. Drámai eritica általába:* az ízlés *) és közműveltség' érdekeben, különösen pedig a' raütan- és színészet miatt Iralik; azonban, mondom, Hamlet épen azon ritka észsziilemé*l Valóban ti iilé< 12, roellynek n-véhen knrunkn»k Klair Hn-okra él LCMlagckrt ruina s/.iikséste. Mennyiben lalamelly nép minésredun a taMi sitt é* i-at iránt fo-ékUB), vagy kutonyos 'i at álnak és esilb»»» uresuek bálvisjiilú]*, a' sierint liraglik fel tasy funnyail el kehlebea •' rabi mii-ésjet. E»j- neme a harbarismusnak, at «>mmelMt-;nek mutatkviik a' stepmutésteiek '« a rélúdi step e> içat irinii kiiKinycmíjrWn kt)iiinsr;nnk' bi-ony** nsttâlyànal , mell? telje- illetheti fr>cék<inyt;itansá*a mellett mes i* aourrtf Imet a testál. At illésnek «' hal iránya, »agy inkáhli romlWKá^a leginkább aion speculaiio - kórnak laiajansiihalu , •telly a' ••vettetek ulán in kinyújt- kiiraeit; '» aeVaZefÍBl most »' jaiékmint hl torul)* le-ke•erresehben , mert ler-tnriigalta ízi ko-iolv mvényírul es pr.ikeresrV r-ikntevé alaesunyitu Illy p-nikeres.i ren<trlietésii s/inhát Imiiylyel neai messie kell krrcsnunki a' népei swapelib UI.UI.IMI 4i tri«kisé(uéJ lamvlja '«se» csatjaival. *< nirta-sieatétit; ereszkedik lé b»tiá, a' helyrtl , U.,;v atl mae-ihiit fM-melii*. >em CswU IS) b» *' ü/iahiM» ellen erkolrsi»é»' trkiiiirtrl>-il tnl... férfiak mé- mi n .li- s/i.l emelnek, mini Sttaálin ifirsrfcírhte áVr Vvr*l*lluineu »wi *»r Sifttli-liltvit Ar* SVIian-atels. <;..(. tin-en. 1*33' *< Wc<s«hh*r( .| |„r 4 e0 SM ,ii. rhea Lintia*« 4er Srbauhul.at 12, Aufl. l'uastaaj
