Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

röpiratukra. Az afféle atyáskodó juutfogást, melly netalán kulcsönképen ajánlaná segélyét, a' puszta kia d á s Ii ut ; — én ez ügyben gúnynak tartanám. Itt arról van szó, hogy ez óriási munka dija ztassék, még jHídig legalább is illendően: és nem arról, hogy ingyen élvezzünk remekműveket. Vampyrok legyünk-e már mindörökké, kik jobbjaink vérével hizlaljuk lelkünket ? 1 Illy gyalázatos áron nekem az arkangyalok tökélye 's a' paradicsomi kéjek sem kellenek. Hová, merre tehát? Ha az academia vagy u' Kisfaludy társaság országosan dotált intézetek volnának : ugy könnyű volna kimutatni a' tért, hová c' vállalat egyenesen és természetesen tartozik. Akkor elmondhatnék, hogy cz intézeteknek, ha közéletünkre hatni akarnak : ezt meg ezt kellene tenniük a' dolgok természetes rende szerint, a' helyett, hogy ezt meg ezt teszik. Hanem illy követeléseknek jelenleg nincsen országos jogalapja. Es miután sem tudományos intézet, sem országos pénztár, — még eddig legalább , — nincs, mellynek pártfogását ez ügy igénybe vehetné : van-e más mód, mint a' dolgot oda osztályoznunk, hova végső rendeltetésénél fogva csakugyan tartozik is, honnan a' kivihetôségnek még némi reménye sugárzik elé : a' nemzeti szinház körébe ? Itt azonban, — meg kell vallani, — hogy alapos ellenvetésekkel találkozunk. Mert annyi bizonyos, hogy cz intézetnek egész belső instruetiója egyszerre olly pusztulásnak indult, mig más felől közönségnek folyvást emelkedő követelései olly aránytalanságban állanak már a' nemzeti szinház pénzerejével, miszerint e' körülmények nemcsak kétessé teszik az intézet ienállhatását, hanem ott leszünk nem sokára, hogy egy istennek kell CS machina föllépnie, ki öt kenyérből egy légiót jóltartani képes lehessen. De nagy okaink vannak viszont hinni és remélni a' jelen törvényhozás bölcscségétől, hogy. tevőleges gondoskodását a' szellem ügyeire kiterjesztvén, nem fogja veszni hagyni ez intézet, mellyet egyszer felkarolt,'* mellynek sokoldalú liatása közéletünkre cl van ismerve. Feltéve tehát, hogy az ország rendéi lemondanak azon gondolatról, miszerint a' 400 ezeres alaptőkével egy dunaparti szinház építendő (?*) V ugyanazon tőkével nagyszerűen és fénydusan instruálandó, sőt ugyanazzal még fentartandó is lehessen ; következőleg feltéve, hogy a' 400 ezer forintnak egész kamatjövedelmét az ideiglenes színházra fogja megszavazni, nehogy két szék között a' pad alá essünk; — 's még ráadásul feltéve , hogy az országgyűlés évenkint Pesten fog tartatni — miután Pozsony a' nemzeti szinházat is igen ki szokta zsákmányolni —, mondom mindezt feltéve, azt hiszem, hogy az irodalom és szinház barátja sem ollyat nem kivan, mi lehetetlen, sem ollyat »' jogtalanság, midőn azt kivánja, hogy a' színházi tökének összes 24 ezer forint kamatjövedelméből fordittassék évenkint 2200 forint az eredeti drámairodalom előmozdítására, 's épen ennek érdekében az idegen remekmüvek remek fordításaira, illyenforma felosztással: eredeti szomorujátékok utólagos dijazására 400 pengő ft : a' három személyü diámabiróeágra Hin) pit ; idegen remekmüvek, kü-