Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

satyráiscpigrammjai alakilag jelennek meg: dologban, képekben, mely* lyck gyakran szótlanul is beszélnek. Tárgyam, melly e gondolatokat előhivá, az örömnek rózsasziné­ben van felfogva; s ha talán van is e tárgynak előttem árnyoldala, csak azért van : mert világ és árny összetartoznak; az ellentételek pedig arra teremtvék. hogy egymást kitüntessék. S miután a mondan­dók is az ügy' érdekében gondolvák : hadd mondassanak el egész igény­telenséggel. Szigorú mflkém alig fogná helyesleni, hogy ezen Stein, a Két pisztolyban, először mindjárt olly rendkivüli lélekállapottal jelenik meg, melly kétségbeesési fokig, azaz öngyilkolásig van idegezve. Melly álla­pot azért nem érdekelhet olly mértékben, mint igénylené, mert nem a néző' szeme' láttára fogamzott és fejlett ki, hanem úgyszólván már ké­szen találtatik eléje. Ezen kétségbeesés' eredete s készületének története megértetik ngyan a hallgatóval elbeszélés által, azonban az illynemü visszae.mlé­keztetés talán azért nem egészen kielégítő drámailag, mert a hallgató hitetlen Tamás levén, a dolgok' természetes haladását látni kivánja saját 'szemeivel, és nem csupán történetét hallani. Boldogtalan embe­rével együtt akar ő járni kelni kezdettől fogva, hogy részvéte fokonkint emelkedjék azon végpontokig, hol épen ezen Steinnal találkozunk első megjelentékor. A hallgató tehát néző is akar lenni, s mint illy en látni kivan kínzót, kinzottat és kínzást egyszersmind, eleitől fogva. Ez igé­nyét pedig azon törvényen alapítja, melly meg van irva Shakespeare' Othellojában, a legremekebb műtani példányban, olly értelemben : hogy drámában mindennek előttünk kell kezdődni, ki­fejleni s bevégződni Szigorú műkém ugyanezen Stein' dolgának talán befejezését is máskép óhajtaná. Roszul esik, úgymond, az embernek, hogy ezen szám­űzött lengyel, ki mint szerencsétlen ember szánakozásunkat birja, mint erényes családapa legbensőbb tiszteletünket nyeré meg : utóbb magát meghazudtolni látszik, s az előbb véletlen bünösbül később szándékos gazember válik, s épen családját csalja s pusztítja, melly miatt nem régen tolvajjá s gyilkossá lön. Hogy szerencsétlenség az erényen győzelmet vehet : az igen is emberi dolog, s hogy az egyszer elesett becsületes ember bűnök' ör­vényébe sodortathatik, honnan többé szabadulás nincs : ez is igen ter­mészetes ; s hogy igy költőnknek e merész bánását a természet igazol­ja , látni való. Azonban a művészet' elveinél fogva mégis kívánatos

Next

/
Thumbnails
Contents