Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

életünk' elemeit igazán művészileg : egy néptenger fog benneteket körttláradozni, olly bizonyosan, mint a minő legények lesztek lelke* közepébe találni a magyarnak. Azonban a Tiszt újítás, Szökött katona és Két pisztoly* szerzőinek érdeme nem csupán abban áll, hogy alkotmányos életünk' mélyéből ügyesen tudának meríteni, hanem hogy elég szerencsések valának a pillanat' intését megérteni, s a napi érdekeknek igazán elevenére tapintani A körülmények' szerencsés összebatása ugy hozta magával, hogy mi most talán egy új szinészeti korszak' hajnalát éljük, mellynek folviraaztásában a legmunkásabb okok' egyike bizonyára Szigligeti; ki mint legtermékenyebb és leggyakorlottabb szinköltőnk, a dolgok' mostani logikája szerint magát naponta jelentékenyebbé teendi. Azon fordulat, mellyet ő a történeti komoly pályáról a Vaudeville' mezejére tön, melly őt a múltból a jelenbe röpíté, valóban életének legszerencsésebb Ötlete, talán végzetének intése gyanánt tekinthető. Én őt azon Ügyes színészhez hasonlítom, kinek kezében bármiféle szerep sem válik ugyan haszonvehetlenné, de mégis egy véletlenség mutatja ki nek> valódi szakkörét, mellyre voltaképen hivatva van. Molière, mint szinész, egész szenvedelmével a komoly szerepszakon függött, holott arezjátéka legtragikaibb helyeken legkomikaibb alakot és kifejezést vön magára. Megyery mindenképen Belizárokat kivánt játszani; melly Belizárok magokban véve nem voltak ugyan elvetendők : de mennyire letörpülének mégis csak egy Tót M arczija mellett! Ha ki fáradságot vesz magának az előbbeni Szigligetit a mostanival, különösen a Két pisztoly' Írójával összemérni : imént kimondott véleményemet igazolva fogja találni Minélfogva Szigligeti' szerepének, mellyet színészetünk' történetében játszik, valódi szaka még csak most következik. Soha sem volt az 8 állása komolyabb, szinUgylinkkel szemközt, mint jelenleg : és mégsem volt 6 soha erősebb, föladatával szemközt, mint épen most Köszönet a francziának azon Vaudeville nevü szinjskoláért, melly a tragicomicum' szélsőségeinek olly tágas mezőt nyitott, mig a színészet' homlokára dalvirágokat füzöget : mert alkalmat adott színköltészetünknek is, népéletünk' elemeit ezerféle színezeteikkel, dalaink és tánczainkkal egyetemben, szinmüvészetUuk' kertjébe átültethetni. És olly költői természetű népsajátságainknak miJIy gazdagsága rejlik ugy szólván ismeretlenül a magyar vidékeken, melly mint meg-