Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

magányviszonyok kehének (81: csak lassndan eszmélte Öntudatra, lett belőlök gondolat és érzetem ; 's mig a' gondolat az értelein' műhelyében meggyőződéssé , életelvvé szilárdult, addig a' kebelben szenvedélylyé vált az érzelem. S miként nevezzük ama' soha el nem fáradó ösztönt, melly a' lelkierök' munkásságát őrükké egy czélpont felé irányozza? nem szenvedélynek-e r — Azért, mintán a

1 dráma nem political ettek', nem tudományos igazságok' csatatéré , hanem szenvedélyek- 's egyéniségeké ; érzékiség és szellem, akarat és kényszerűség közötti küzdelmeké: vissza kell vezetni a* polgárt a' családtagba, az egyénbe, 's mngányvisznn

yniiia, 's onnan indítani kifelé, a' szellemre , mellyel a' történet magán mntat fel, határozott alakú testet, érzékiséget ruházni; elvek helyett a' jellemeket és szenvedélyeket állítani küzdésbe egymással; 's ekként, szigorú analógia és szükségesség' nyomán bizonyos egyénforraából drámailag fejteni ki a'már meghatározott political eseményeket. A' tömegek' egyéniségét szinte specializálva, egyesekben képviseltetni. Az egyén-formát tenni uralkodóvá az események fölött, és ne megfordítva , mint a'fraccziák' némellyike. Tehát: az eredménynek megfelelő előzményt készíteni, a' kész tetőnek illő alapot rakni, a' szoborlöredéket arányszerüleg kiegészíteni. I gyde egyes political személyek' történetélten a' leghelerogenehh. s ellenmnndásnsb cselekvények fordulnak ttel fcpen ez azon szikla, mellyen már s«»k Ranpach-féle irkász heznzta homlokát. 'N lássuk csak, miként küzdik ki Bémellyek a' föladatot, hogy t. I. e' látszólag idegenszeru cselek vények egy ka kátlNM megférjenek? Könnyen. Sorsnak, körülményeknek, szeszélyeknek, ,V véletlennek, szóval a'

mach Inának rendelik ala a' kérdéses személy' mozgásait. E' drámai kép aztán hnsonlitaftd a' történetihez , azun kis különbséggel, hogy a' cselekvő történeti személyből szenvedő lett, vagy inkább valami gépnemü dolog, uiellynek nem annyira Önakarata ,mint kénytelensége van. Vannak ellenben mások, kik minden illy kiilönszinú cselekvény'alapjául külön lelkisajátsagokat állitnak föl a' személyben. Ez nem volna rósz gondolat, ha a' végén egy ezerszínű Hamlet' temetője állana; de az illy soknlakuságba összefoglaló egyéniséget lehelni, e' szörnyű distonantiákat csodálatos öszhangzásba hozni, nem minden párisi salonliteratnrnak adatott ; 's e' kísérleteknél, többnyire az összehalmozód tények mögöit^nem látszik, vagy elvész az egyén, halvány sziníi sajátságaival nem bírván azok' fölé emelkedni. Nem igy van az, uraim ! A' legellenkezőbbBzeríi léleknyilatkozványoknak is egy fö szenvedélyből kell kisngárzaniok , 's nem állítni föl Ilók szenvedélyeket, mik egymást rendre buktassák, íme itt a' nagyszerű példányi Lássátok csak, mint bánik Shakspeare az ellenmondóknak látszó csetekvényekkel egy személyben! Coriolan',a'rendkívüli hős', föszenvedélye a'honszeretet, mellynek fanatismusával rohan a' csatákba, és mindenütt diadal kiséri lépteit; honszeretet' nemes indignatiójával lámadja meg a' zajongó népet, melly háborúba menni nem akar, 's még isingyen gabonái követel a'statustól ; ezen ellenszegülések és jól számolt ingerkedések által élesztett índignaüo bősz haraggá, utóbb kérlel hellen gyülölséggé fokoztátik. Hona' szolgálatában tett érdemeinek önérzete , melly előbb nyilvános dicséretét hallgatni szerény volt, s most a'nép' szavát consi'lságért koldulni büszke, utóbb daezos kevélységig fajul. E' kevély önérzet és népgyitlölet, az indulat legmagasb fokára ingerelve ellenségeitől , minden, elölte is szent tekinteteket elgázol batárt nem ismerő dühében, minek következtében szamu/etik ; 's ekkor hona' ellenségeivel szövetkezve 's keble' d lemonának vakon engedve, bosznja ünnepe vére ellen fordítja fegyverét; szerencséje Irigységei támaszt ttj t.irsaib.ii, kik végre meg i* gyilkolják. I me a' szélsőségek miként találkoznak; az erény, legmagasb tulságában, mint végződik a legiszonyúbb hímben ; a leghösebh honfiból honszeretet'útján mint lehel honellenseg ! S mi mélyen alapszik e' processus az emberi természetben ! És mivel motiválta e' szörnyű ellenmondást Shakespear? Felelet: az érzék iaeir a' vér' túl ny o m ósága V a I statusférfinál az elvek felett! iiuod erat demonstrandum. Láttunk már színpadon hós nőket, tudós nőket, kevély nőket, férfias szellemű nőket, de többnyire mindig hiányzott egy kis valami belölök : az asszonyiság. Én Volumniához hasonló \ >i leltemet, e' nemben, a' drámai világbiralomban nem ismerek. Méltóságot, léleknagyságot és erőt, bölcseséget, az asszonyiság' teljes kedélyzetevel gyöngéd háziassággal illy bámulatos harmóniában nem láttam soha ! női szívnek mflly férfi esze, ennek niilly női szive!— Vad hős fülébe, mint Coriolan, csupán illy anya gondolha-