Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

vissza; (f.felt. 4. jelenet.)

de Cajiis Március néhányad magával rajok támadva, a' futókat visszafordulásra kényszerítve, Corioli' kapujáig tiile az ellenséget- Itt egy része csapatának nem akarta ót tovább követni, ó azonban néhány elszánt harczossal berontott a' város

1 kapuján, 's bent a' városban olly rendkiviili hőstetteket vitt véghez, hogy a' lakosság végre meghódolt erejének • 's T i t u s I, a r t i u b a' római haddal ellenállás nélkül ment be a' városbaII. felv. 5. jelenet.) Cominius' ál la pot ja azonban künn még kétes levén, Cajus Március egy kis sereggel a' consul'segítségére sietett. Megjelenése annyira fellelkesité a' hadsereget, hogy a katonák magok sürgetnék az ütközetet. Március egy csapat válogatott bajnokkal az ellenség' aznn része ellen kívánt küldetni a' vezértói, hol annak legnagyobb ereje fekszik ; mit megnyervén, ezen ütközetben is olly fényes diadalt nyert, hogy másnap Cominius az egész tábor előtt ny 11vánitá Március' dicséretét ; ajánlván neki egyszersmind a' zsákmány' tizedrészét, ö azonban egyiket sem fogadta el, hanem ezek helyett egy fogságba esett barátja' kiszabadítását kérte. Tettei és e' nagylelkűsége közbámulatot gerjesztenek a' római népben, s Cominius' indítványára hőstettei' jutalmául az egész nép felkiáltásával c o r i o I a n melléknévvel tiszteltetelt meg. Kevéssel a' háború után Coriolan consulságra jeleltetek ki. K' méltóságot a' néptől alázatosan s nyájas hödolalok közt kell vala, régi szokás szerint, nyilvánosan kérnie : ö azonban ezek helyett számos sebeit mutatta a' népnek, miket a' haza' szolgálatában kapott. (II. lelv. 3. felen.) Iltisi erdemei iránti tekintetből tehát a' nép által consulta választatok. Később azonban, látva a' nép, mino hévvel pártoltatik Coriolan. ügye a' tanács és patríciusuk által, azon félelemből , hogy választásuk vészt, teljes elnyomatást kozand fejökre, visszavonták azt 's már keltől választottak. Coriolantez ingatagság anynyira felboszantá, hogy egy közelebbi alkalommal haragja' egész mértékét önté ki rajok, 's a népszószolók' eltörlését sürgeté; mi által a' triliunokat is magára haragítván, ezek még jobban feltzgaták a' népet ellene, s általános lázadás lön ; amazok Coriolanra mentek az aediiisekkel, dühös kifejezésekkel illeték öt, 's már kezüket is rá levek, ha a' patríciusok segítségére nem jonek "s a' tribunokai és aediliseket szelnem verik. (III. feiv. I. jel.) A' tanács mindenkép igyekezett a' népet lecsillapítani ; ez a' nagyobb résznél sikerült is, olly feltétel alatt, ha Coriolan foruiaszerti igazolásra idéztetik a' népeié. Coriolan megjelent; de a'helyeit, hogy magát védené, vádakra és szemrehányásokra fakadt a' nép ellen; e' bánás a'népet dühbe hozta : 's egyik tribun, Sicinius, használva a' pillanatot, halált monda Coriolan' fejére; azonnal a'Tarpejns sziklára parancsolá vitetni s onnan a' mélységbe taszíttatni. Ez ítélet azonban később örökös száműzésre lön változtatva. (HI. felv. 3. jel.) Coriolan sebzett kebellel ment haza, vigasztalhailan anyjától és nejétől búcsút vön 's a' nemességtől kisérve kisietett Kóma' kapuin. A' nép felvidult ez eseményen, a' tanács ellenben mélyen megilletődött s leveretett. Coriolan néhány napig mezei jószágán tartózkodott, hol boszudühében elhatározta a' volskus népet Kóma ellen bnrezra szólítani. Uly szándékkal a volskusokhoz Antiutuba ment, hol Tullus Aufidius lakott, a' hires bajnok, kit Coriolan csatáiból ismert \s halálosan gyűlölt, misent ez öl. Sötét estve tehát álöllözetben Tullus' házába lépett 's magát vele megismerteié. Azon beszéd , mellyet Coriolan a' tragoediában e' helyen mond, szóról szóra l'lutan luise. Tullus házába fogadta ót 's a' Róma elleni bábom elhatároztatott. (IV. felv. 4—5. jel.) t'-ft^etstg Oábmr. Coriolan Shaktpe.ar-től. tVége.) Ez alatt Róma, a' nemesség és nép közötti folytonos versenygés miatt, még mindig zavargásban volt. E' nyugtalanságot a' papok és jósok vészjóslataikkal még inkább neveltek. A' volsktisok eleinte nem akartak Rómával háborút kezdeni, két évre levén már köztök a' béke megkötve ; de végre magok a' rómaiak által felingerelve, kik Rómából — talán Coriolan' befolyásával — minden volskust kiűztek, csakugyan fölkeltek. Tullus' indítványára a' háború kihirdettetek. Coriolan és Tullus hadvezérekké neveztettek. Coriolan azonnal sietett a* rómaiakat véletlenül támadni meg, mielőtt ezek magokat védő állásba tehetnék- Szándéka olly szerencsésen sikerült, hogy a' volskusok alig bírták elvinni zsákmányaikat (IV. felv. 7-d. jel.). A' patríciusok mezei birtoka azonban e' zsákmányolástól megkíméltetett. Coriolan e' szerencséje által a' volskus sereg' teljes bizodalmát megnyeré. Tullus a' sereg' egy részével a' meghódított városokban hátra maradt, a' má-