Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

és political drámákat Írunk. De valljon birjuk-e ez óriási vállalatnak m es t e r s e ge i is? Ez az én kérdésem. Az életeire azt leleli: nem. Történetünk , a' politicailag drámai anya­goknak e' kiméiillieletlen bányája, teljességgel nem akarja megtalálni igazi embereit, 's pedirr koránsem tehetség. hanem illetó stúdium, szetu­lélodési képesség 's" múlani útmutató' hiánya mi­att. Politieai események inkábba' mdumany'me­zejére hajolnak, 's mint illyenek, magokat mű­vészeti tárgyakéi felhasználtatni végtelen nehéz­séggel engedik. És ez igen természetes. Tudo­mánynak csak abstractiobau kell a' művészet felelt, mint néma resiiltatumnak, lebegni, egy­egy örök igazság'bebizonyításában ; közvetle­nül e' kettőnek egymással semmi dolga. De elő­állott a' nagy mester és megjárta a' lehetőség­nek legvégső határait. Shakspear'hatalmas szel­lemének sikerűit e' két heterogén elemet, a' po­lilicát és művészetet, egymással eljegyezni, hi­hetlen közelbe hozni, sót bizonyos pontokban egybeolvaszlani. E' political műpéldányok' két legjelesbike : Coriolan és J n I i u s (I a e s a r Shakspear tehát kezünkbe adta ezen titok' kul­csát azon im'ilürvényekhen, miket e' nemű drá­máiban lángelméje teremtett önmagának, '$ utó­dai' számára felhagyott. Az ösvény előttünk tör­ve van. Választott miitárgyammal Coriolannali fr.g­lalkodásom' folytában alkalmat veszek ezen po­litieai nemit drámák írásával járó nehézségek' rövid érintése mellett egy pár Útmutató posiliv elvet is felállítani, mint mu vizsgálatom' eredmé­nyei!. Valamint illő leend végül meghatározni a/l is, mennyiben felel meg a' liszlán drámai nyereség' érteke a' vállalat' nehézségének ; az­az : minő helyre sorozandók e' politieai nemu drámák a' drámailag emberi érdek' tekintetében. Vétkes lelkiöMiiereilenséguek tartjuk ugyan, történeti nagy nevekkel tiszteletlenül, hálátla­nul banni, söt egészen hazug színben állítni fel őket a'költészetnek erkölcsileg nem is szabad; mindazáltal történeti szoros hűséget a' drámai költészet' függetlenségétől nem követelhetünk. Ki történetei akar tanulni, menjen iskolába, vagy olvasson. Színpadon nem kérdés : mi igaz történetileg, hanem : művészetileg. A' milly di­csőséges azonban a' történeti igazságot művé­szeti igazsággal egyesitől drámában, épen olly nehéz. is. Mert ha a' feltalálás, kigondolás' mán­iájától (elmenti is a' költő' képzeletét a' már kész lörténeii anyag, annál nehezebb köteles­ségeket ró fejére a részletes, betűszerinti ra­gaszkodás ahhoz ; annál korlátozottabb lesz a' költő' szabadsága a' tárgygy ali bánásban. Shakspear e'részben bámulatos mester; Co­riolania maya « történet , miként azt Plutar­ch us megírta; némelly beszédei a' történetíró­nak csaknem szóról szóra átvéve Itt színről színre látjuk a római nép' nyilvános éleiét, mi­ként az egykor a" valóságban volt , fölelevenít­ve sírjából egy nagyszerű "s függetlennek lát­szó dráiuii formában. Lássuk bár a' görög élet­íronak előadásai rövid ki vonalban, s ezzel meg fogtuk ismerni a' tragoedia' tartalmát is. C aj il s Március, egy római fo család' i­vadéka, atyját kis korában elveszte's anyjától neveltetek. Ilarczvagya a merész lelkülete már első éveiben kitört belőle Mint suhanez volt je­len egy Tar<(uin elleni csatában; hol annyira kiiunteté magái , bogv a' diciatoriól polgárfú­zért nyert, mivel a' harcában egy polgártársa' elelél is megmente. Iliről minden ütközet, laeiy­ben reszt vün, nagyiibbitá. Midőn a' főtanács es nep közt egyenetlenség támadt : ekkor Mar­cin* mar nagy tekintetben állott. Zúgott t. i. a' nep , bogy n főtanács pártolja azon nemeseket es lorangnakal . kik a' népet sanyargatják. A' tanács' néhány tagja engedni akait a' népnek, ile Marlins több masokk.il ellenkező velemeny­iien volt , s e nepz-íjg.isl próbatérnek állitá mell) a' tanács jogainak csorbítanál vette czél­ba; azéri katàr«Z'<ti ellenállási javasolt. \/on­ban az elégülellen nep összi-rűhVai, '* elhagy­va a'várost, az tigyu>ve/euKzenthcgyr* vonult. A' tanács ezen megdöbbenve, követségei kül­dölt a néphez , mellynek szónoka, Meneni us Agrippa, szónoklata egész erejével igyeke­zett a' népet megnyugtatni |l, (elv. 1. jelenei.) A' nép meg is nytigvék , mintán számára nép­szószolók rendeltettek. Szószólójuknak pedig B r u t u s t és Si c i n i u s t válasziák, kik a' leg­főbb zenditok voltak. Mo«! már nem vonakodott a' nép, mint előbb, a hadba meneteltől. A' tá­bor a' volsktisok, 's ezeknek fővarosa, Corioli ellen vala indulandó. A római consul, ComI­niiis, megszállotta tehát hadával Cniiolii; a­zonba'n megtudván, hogy egy volskus sereg há­tulról szándékszik badara ölni ; egy időben a' Corioliból kirohaná Volskus haddal: seregeikét részre osztva, maga egyik részszel a' támadó ellenségre indult, a' másik Titus I, art lus' vezériele alatt az ostromot fo'yiaia. A' corlolt polgárok kirohanást lőnek 's eleinte szerencsé­vel , mert a' rómaiakat tánczaikba nyomak

Next

/
Thumbnails
Contents