Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

meç-M-niiiiiMiu nyugiatvány. A' hely' értelme tehát : ,.ki tUrne el a' felhozott sanyargatáso­kat, midőn egy tőrrel unlelust, teljen tiszti bevégzést, eszközölhet, azaz: ellenét elnémít­ván a' balsors 1 nyilait egy törszúrással káril­hatja el magáról: nem pedig, hogy a' szenve­dőnek önmagán kelljen túl adni; holmi egy kis tőrrel a" leghatalmasb ellent Is elérhetni Az öngyilkos' számára van víz, mint i»|ihe­iiának, éhség, méreg, stb. Terhei ki boron* nyögve '* UioAiM**,* '8 at élriet ki *e vesaé I* terűéért * De ta* sémi félő a' balai «lin. — Egy ismeretlen boa, mellyaek koréból Ne** (éri taramtuk vis»t* aéc! Et tart t*t*rb(* benauaket, '« axiteltetl A' auslaa' terhét iakább, átint Inra Hajt lataereilea új bajukhoz. Igy (esz gyárikká a' lelkioaaervt Miaéunkel 8 itt Ismét közvetlenül az előbbi heves ma­gánybeszédhez csatlakozik, 'a annak gondo­latait folytalja: igry at elitiaia' teratéaiete* Vérszine kirotltr* ran Halvány saisirai a' foniolgalátnak. A' Bagysierü, tükerbea iá* rillalatok Elhagyják e' miatt naréayóket, '8 a' telt aerét elvesztik A' régibb érlelmiieket ez utolsó versek ma­gok uiegczaloljak. Minden öngyilkolás nagy­szerű, sü kerben dús vállalat? képes lenne Hamlet illy iszonyú önhazadlolásra, hogy a­zon gyávaságának illy magas nevet adjon, mi szerint magát illy körülmények köztt meg öli, hogy súlyos vállalatától meneküljön? 0 általában nem bos ; mint Opheliának is meg­vallja, gyengeségteljes; majd minden jő és rosz kiszólni belőle : de itt már mégis szörnyű mé­lyen kellene sülyednie, ha azon tusakodnék, valljon ne inkább öngyilkos legyen-e, 's etiol ismét visszaijedne. De ha ezen végpontról most visszatekintünk, "s kifejtésem szerint az egé­szet újra elolvassuk, Igy minden természetes, jelentő, és helyes lesz. Nagyszerű, sttkerben dús vállalatok, például: egy bitor' kezéből az országot kiragadni, egy gyilkolt atyát megbo­szntni, a' helyet, metlyre születés és törvény igényt adnak elfoglalni, a' lázadáshoz népei nyerni meg, ez mar minden esetre vállalat. tett. S ez, és hasonló tenek. Igen is, elhagy­ják ösvényüket, 's elenyésznek, ha a' vállal­kozó inog, s bukásának lehetőségéi nem veszi közönyösen. Megjegyzendő még, hogy Ham­let csak olly szenvedéseket hoz fel. mellyeket Baások okoznak, s azokon boszulandók meg, 'a nem ollyakat. melly ek öngyilkolás álul ro­vandók le, mint: gyógyilhattan kór, mély melancholia, kiirthatatlan életuador, pótolhat­lan veszteségek ntáai bú, mik olly könnyen megfoszthatják az életet minden becsétől stb. Ezek közoi egy sem érintetik. Migrtiíx €tém»r. (Vége kirelkraik.) M a üttet' ismert etéte. tv*,. » Most már az én magyarázatom után min­den előzményt és következőt értek Hamlet' characterében ; — hogy felszólítja a' színé­szeket, a' színjáték közben magáról megfe­ledkezik, 's még sem használja az alkalmat, midőn a' király' lelkiösmerete magát elárulá. — Azt Imádkozva lelvén újra fél az elhatá­rozó lépésiül, 's inkább egy nem emberi bo­szút gondol ki, csakhogy a' halasztásra is­mét egy új kifogása legyen maga előli. Any­jánál neki ereszti haragja' dühéi; a' lélek újra inti, de ö, a' minden szilárdságra kép­telen, Angliába engedi magát küldetni. I»o­lonins mintegy véletlenül esett el; ennek ha­lála olly kevéssé iragirai'), hogy csaknem némi bohózatos vegyülete van. Hamlet áljá­ban rsndaképen megmenekszik ; visszajo s drága idejét arra vesztegeti, ht>gy a' teme­tőben búskedélylyel bölcselkedik, élctnnalmát ünnepelve. Hiúsága- 's érzetétől az elfeled­kezesig ragadtalik Laertes ellen. Párvitára szólíiutvan késik, sejtésektől banyatik; újra fontolgatja mi szorongató az életmerény, '» még is mi kevésre becsülendő az élet. így megy elébe saját, és a király' végvesztének. Az éleinek ezen megvetése, a' legfélléke­nyebb hozzáragaazkodassal egybekötve, bé­lyegzi Hamletet legtöbb jeleneseiben: ez Is­mertető jele mind azon kedélyeknek, mellyek szerint gőg, 's gyötrő érzelmek miatt az itt­lét' fris éberségét hányatás által nyugodt biztos állásukat elveszték. Hamletnek ezen komor . lényében minden szenvedély sötéten mutatkozik ; boszú, harag , álnokság, irigy­ség rémesen tódulnak elő, de érzés, elmés­ség, izlés, ismeretek, és személyi nemesség által viszont annyira szelídítve, hogy ezen *) (Saas Eanara ellenl.ee »' ma' eryik ledragiea­ibb •ill***laaek larlj* Pvloaiaa' balalál, mial *rt*llee*t. £ c.

Next

/
Thumbnails
Contents