Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

senkitől sein hallgattatik, kinpanaszokban fakad kl. Valóban egy művésznőnek a' legbonyolod­tabli föladat. E' helyeit rendesen azt látjuk, hogy a' lány egész nyugalommal igazítja el a' dolgot, 's ha aztán e' mellett, — mint gyak­ran történik, — a' herczeg e' jelenést szenve­dőié? , sopánkodva, érzelgőleg veszi, a' köl­tő' legnagyobb elferdítése kész. Midőn Ophelia az ajándékokat vissza a­karja adni, Hamlet azonnal felkiált : Ha ha I be­csületes vagy? Ha ha! areyon honest? mivel 6 csak idegenséget, zavartságot és visszássá­got lát, miket csak újabb sérelemnek kell vennie. A' színmű' adatása alatt kénytelen tűrni Hamlet' illetlen beszédét az egész udvar előtt, ez vele minden lisztelet nélkül bánik, arra már régóta érdemetlennek látván magát előtte. A' herczeg elküldetik, atyja meggyilkoltatik általa, '• a'sokáig keblébe fojtott fájdaloro.az elhagyott­ság, az egykori szebb órák' emléke, minden egész erővel ront össze fölötte, 's hatalmat vesz ingadozó elméjén. Hogy teljes leplezet­lenségben láttassék, szerelmi őrültsége atyja ­érti fájdalmát is felölt! : sirdalát ama' pajzán románczczal vallja fel, melly saját sorsát fe­jezi ki : 0 kész tolt, él felültolutt, Az ajtót foin)ila, Bement a' lány , de mint liny a' Szobit él nem nagyi. Majd : Liiy itól : mig eayélgél tele« Mentést rebeagetél , — A' napra! éa meg sem szegem, Ha le be seat jóséi. Midőn Ophelia ezen Jelenetben még egy­szer fellép, már szilárdabb alakot vön őrültsé­gc. — Shnkspearenél, ki a' természetei szem­lélte, hogy attól soha ne távozzék, az Örüllek mindig bizonyos üntudaitnl, egy nemével az okosságnak bírnak ; Lear vad őrjöngése közben a' legfönségesb gondolatokat tárja elő. Néha saját állapotjaikra önkényt visszajátszanak, s ebből Ophelia is láttat valamit. Virágokat '« növényeket hoz, mcllycknek akkor Angliában saját jelentéseik voltak. (Gyakran csakszalma­szálakot látunk osztogatni, miket igy vagy amúgy neveznek el a' játszónók ; ez egészen a' szerző' nézete ellen van). Laerteshez e' sza­vakkal megy: „Itt van nefelejcs emlékül, kér­lek , szerelmem, emlékezzél rám, 's itt van rozinarin, ez hűségedért." Az eredetiben: There's rosemary, that's for remembrance ; pray you, love, remember: and there is pansics, that's for thoughts. A' rozmartn Angliában, mint Németor­szágban menyekzöknél szokott kiosztatni ; te­metéskor hasonlólag (ez nálunk is szokásban van több vidékeinken). Laertesnek a' rozina­rint megholt atyja' emlékével adja; szintúgy a' háromszínű violának is ezen emléket kell megőrzeni. Itt van önnek anis (Fenchel) és czámoly (Agley) — folytatja — a' mint ezeket a' ki­rálynak nyújtja. Az anisnak többféle jelentése volt, közmondatban hizelgésl jelent, de ked­vet, és érzékiséget is. A' czámoly különbféle jelentésekben jön elő; igen gyakran mint hűt­lenség , 's durva érzékiség' példázata. Itt van önnek ruta (a' királynéhoz fordul­va) 's magamnak is. Te a' magadét különbség­jegygyei viselheted. Itt van százszorszép, stb. There's rue for you; and here's some for me : we may call it herb of grace o'sundays : — you may wear your rue with a différence. — There's a daisy —stb. Rne, és ruth angolban egyforma jelenté­sű; 's miként a' bánat a' szivet türedeleninek. ajtatosságnak nyitja meg, 'a a' kegyelmet le­hetővé teszi, úgy a' ruta (rue) kegyvirágnak herb of grace is neveztetik. Ebból a' királyné­nak tiltott házassága miatt ád, — mi e' ru­tát vasárnapi kegy virágnak nevezhetjük — (talán isteni tisztelel miatt: a hely nehéz). On a' magáét külünbség-jegygyel viselheti. (Mivel különböző bűnben lélekzünk). Ill van százszorszép is, a' daisy — könyelmüség vi­rága, a' könnyenhivo leány jelképe, mint gyakran előjön. Mi e' jelenet' előadását illeti. annak rsak úgy lehet olly halasa, milhtnre a szerző eza­inolt, ha beszed es Játék gyorsak » folyók, fő­leg pedig bájosak , millyeanek l.aertes testve­iét festi. Épen az a' fo feladat, hogy azon baj, és kellemes katzérsag, mellyek Opbeliát annyira kitűntetik, ezen bomlott állapotba is atviiessenek, az cluiebabortól majdan mintegy átviharzó felhőtől elsötétítve. Az átmenetelek élesek és gyorsak legyenek, örömből fájda­lomba, 's viszont, de azonnal újra szeretetre méltóságban olvadjanak föl. De ha egy klsér­tciszcru jelenetet találunk belőle csinálni, melly iszonyt okoz, lia a' szavakat, és dalokat von­tatjuk és erősen accentua íjuk 's eszel a' jele­netei hosszítjuk 's késleltetjük, úgy ezen tü­nemény, mellyel Shakspeare olly sokat akart, visszataszító és szenvedlietetleu les:;, :nit talán aémellyek aztán nagy, erős hatásnak neveznek. Laertesröl kevesebb az észrevétel. Ha

Next

/
Thumbnails
Contents