Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)
- Athenaeum 1841. máj. 16. Vahpt Imre: Művészeink, különösen v ándorszínészeink martyrsága . Megszólalásával a vita elvesztette elvi jellegét, egyre inkább személyeskedéssé fajult. Vahot összekeverte a frontokat, amikor Páncsy ellen egy régebbi vitát folytatott, . amely a tündérbohózat közönségvonzó hatásáról szólt. Közvetve Egressyt is támadta, akinek fogai ma sem volt a szinészetröl, amig Bécsben nem járt. - Athenaeum 1841. máj. 18. Egressy Gábor: Színészetünk ügyé ben . Levonja a vita elvi tanulságát. A művészetek s igy a szinészet célja is: "közértelmesség, nemzeti dicsőség, emberi boldogság." A táblabirói stilussal szemben változatlanul vannak kifogásai, de kár volt a hangnemet a vitába elegyíteni. Két passzusa visszamenőleges magyarázattal szolgál. Megtudjuk, hegy a szinészek bérigényét a hivatalba lépő Ráday tudakolta; saját megszólalásáról pedig ugy gondolja, hogy közvetlen érdekeltsége híján "leginkább visszautasíthatom azon sértő bánást, mellyel a dijkérők legázoltattak." A Vörösmarty-filológia jelenlegi állása szerint a cikk Vörösmarty és Egressy közös írásának tekintendő / Vörös mar ty Mihály összes müvei. 14.k.630-4./) kötetünkben ezért nem szerepel. Kossuth ezután már nem szólalt meg, júniustól a Kelet népe körüli polémia foglalta le,- s Egressy is tartotta.magát a máj. 18-i zárómondathoz: "de már hallgatok, s talán igen sok időre". Szerencsére mint szakíró nem hallgatott el: jul. loan megkezdte az Athenaeumban a Szinészeti stúdiumok folytatólagos közlését. A vita hátralévő közleményei /Athenaeum, 1841. jun. 6., 8., 20., 22., 24., 27., 29./j Vahot és Fáncsy sértegetésig menő személyeskedéseit tartalmazzák. Maga Egressy, utolsó megszólalása után, 1841. máj. 25-én irt Kolozsvárra levelet régi barátjának, Krizbai Miklósnak
