Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

lanças által az öreg' fiatal korába, '• azoo tekintet által, hogy maga Hamlel, a' aiílly szellemdúsnak, éles és csípős lléletunek látszik most az öreg' ellenében, ennek éveiben meg is körül belől Poloninst fogná személyesíteni. Hogy a' királynál mindent jóvá tehessen, 's a' herczeget szem elől el ne bocsássa . mind inkább kengyelfntóvá alacsonyítja magát az öreg kormánytiszt, csakhogy minden kétségkívülivé tegye, mellyIk parthoz tartozik. Bejelenti a' színészeket, 's Hamlettól újra kigúnyoltatik így siet a' herczeget leányával összehozni, igy javasolja hogy az v nya a' szinmü ntán a' fiút keményen kérdőre vonja, melly párbeszédnek ö kihallgatúja legyen, és így rohan szeríelettl szolgálatkészségében elvaknltan, egy nem egészen tiszta lelkiösmeret által minden tartásától megfosztva, Rosenkranz és Güldensternként, saját vesztébe. Ugretrg Gábor. li'olytaí.ia kSrelkeaik.) Hamlet ismertetése iFglytatat.) A' csodálatos színmű' minden szerepel közölt leginkább az Opheliáé értetett balul. A' ktiltó nagyrészt csak érintvén, igen nehéz ezen bűvös elemvegyületnek olly állást adni, mell y ben hiúság, kaczérság, érzékiség, szerelem , elmésség és komolyság, mély fájdalom és téboly egymás ntán, sőt ugyan azon pillanatban is mutatkozzanak. Még nem láttam 0pheliat melly nem hogy bámulást, de rsak csalódást is ébreszthetett volna bennem. Maga a' hasonlíthatatlan Unzelmann (Bethman) mit sem jelentő volt e' szerepben ; a' két Ophcliárő!, kiket a' Drniylane és Coventgarden színházakban 1H17ben láttam, szó sem lehet. A' Jaiszónókhen rendesen egy eleinte igen eszes, s később Igen esztelen személyt latunk A' néhai miss A Neal mint Ophelia is nagy, és egyetlen lehetett. Mennyi szépet, és finomul szemléltet mondat Goethe Mester-éhen ezen characterröl ; de ha én 8hakspeart egészen félre nem értem, a' szerző az egész művön át értetni akarta velünk , hogy a' szegény leány szenvedelml mámorában 's önáiengedésében már régóta anynyira van a' herczeggol, hogy Laertes' óvásai *s intései igen későn jőnek. Azon gyöngédség, mi szerint Shakspeare ezen viszonyt, mint sok mást, csak mint talányt tette le müvében, egészen méltó a' nagy költőhöz; de csak ezen szempontból nyernek Hamlet' viselete, keserű kifejezései, a' leány' fajdalma és őrjöngése összefüggést és álláspontot: a hogy ezen lényben minden, még maga a' pokol Is szépen és szeretetre méltólag jelenik meg, kiengesztel újra, 's a' feladat' megfejtését a' visszaadásban, annál nehezebbé teszi. A' mint legelsőben Laertessel föllép, ki Hamlet' szerelmi enyelgéseiröl azt mondja, hogy az csak egy „ibolya, ifjudó tavaszkor" ; szelíden mosolyogva, 's belsejében, — mint véli, — egészen más öntudattal kérdi: „és semmi más ?" Bátyjának tovább folytatott beszédére igy felel : de bátyit*) Ne tégy Búként *' rois pásztor tettei, Ai ég göröngyös it|it rontatod nekem , Magad *' gyönyör virigo* iitain CMBoagvis Dorbézoló korhelyként, é* csúfolta Tennen tanácsod*!* Én meg nem foghatom mikép felelhet így egy ártatlan leány; ez olly felelet, melly amaz óvástól egeszén elüt. Hanem ő Ismerni hiszi testvérét, igen érzi ö a' csúfságot, mi szerint ezen intések most jőnek, mintán a' herczeggell viszonyt mind eddig elnézték, vagy nem akartak róla tndni. Atyja' ellenében már visszatartóul) ; nem akar sokat mondani, beéri néhány általános kifejezéssel, 'a fájdalmát rejtenie kell a' mint amaz, mint szigorú atya, a' herczegről megvetéssel szól. Megrémültén, lelke mélyében megrázva, csaknem szétzúzottan Jő a' herczeg' látogatását jelenteni. Itt már előre érezhetjük minő szédítő 's bizonytalan magasságban lebeg egész valója. K.zen jelenet mindig igen hidegen és józanon adatolt. Ezen elhangultságaban kénytelen a szerencsellen magát örült szerelmese' kipuhaiolásához eszközül használtatni. Ht a' színésznőnek egész művészeiét elő kell vennie, hogy ezen embertelen feladásnak egész kínját szemléltesse; a' kínos bel kii ideiem, magát atyjától 's a' királytól kihallgattatva tudni, a' szerelmes' ellenében, kit többé nem szabad látnia , 'a kihez tehát illy kedvezd alkalommal annyi mondani valója lenne : kényszeriive van magát előtte egy idegen, természetlen alakban láttatni, keserű hántásait 's a' durvaságig menő kisebbítéseit tűrni, a' nélkül hogy igazolására csak egy szót is ejthetne, míg végre midőn