Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

nem sokkal megfoghatóbb, ka azt a' király' parancsára egy bajvivó teszi, maga a' király, vagy ennek intésére egy apród? (ti. a' vitőrOk' elcserélését). E' mellett uieg kell gondolni, hogy a' küzdés közben szünetek vannak , midőn a' vi-rók pihenés végett föl 's alá sétálnak, ez alatt a' vi török egy bizonyos helyre tétetnek le, 's as ntolsó szakasz előtt cseréltetnek föl, hogy Hamlet Laertest a' király' elintézése szerint megölhesse A* próbától függene ezen javaslat szerint rendelni el az ntolsó jelenetet; ez által legalább a' nehézség el lenne hárítva, mi különben előáll, 's a' király elmétől végig hü maradna áruló 's álnok characteréhez, melly által azonban maga is elvész. Polonius' személyesítéséhez ngyan egy önkénytesen jövő játék kívántatnék, még is többnyire zavarba hozza ábrázolóit, és csak ritkán szokott sikerülni a' látszaton eilenmondasok' egybehangzó megfejtése. Goethe ezen rharactert Meistere beszélyeiben ügyesen íejten-etteii ugyan, de es sem teszi azt előttünk eléggé érthetővé. Ábrázolóinak nagyobb része azt egy ravasz vén embernek veszi, kinek gyarlósága: okosabban cselekedni mint azt a' valóságban éni. 's kl épen e' miatt lesz tárgya Hamlet' elménczségének ; kinek viselete gyakran egész bárgyúságig megy, 's a' mi értelmest mond is, as inkább valainelly betanult leczkének látszik, mintsem tőle származhatnék. Körűi belől az angolok is igy beszélnek felőle, 's ha a' dolgot szorosabbaa nem veszszük, végre a' szerzőnek szükségből ezen magyarázattal kell beérni. Én Poloninsban egy valódi kormányférfit látok; okos, poli tiens belátással bíró, tanácsteljes, 's ha a' körülmények úgy hozzák, ravasz; ki az elhunyt királyra nézve fontos ember volt, a' mostaninak elkerülhetetlen. Menynyiben gyanakszik az előbbi uralkodó' elsikkasztásán, vagy mennyire veszi a' halálügyet szivére, a' szerző nem tudatja velünk, de azt látjuk, hogy a' bitor' választatását, a trónra léptét elösegtté, 's hogy ennek most megbízott embere. Az első jelenetben keveset szól, de beszédessége annál szabadabban neki ereszkedik fiátóli búcsúvételekor. A' tanítások, mellyeket itt fiának ad, egészen egy elökelő világfától jírnek, a'legfontosabbak legcsekélyebbekkel vegyülve, mert neki ez körül belől mindegy. Minden a' mit mond talpra esett, s ezen derék szavak: „Mindenek fölött ezt: légy hű tenmagadhoz; ebből következik , mint éjre nap, — hogy másokhoz sem leszesz hűtelen." E' pillanatban egyenesen kedélyéből jönek, mert mellyik atya ne óhajtana, hogy fia nemes férfiúvá nevelje magát? ha szinte később épen olly jószivüleg 'a becsülettel mondja la: — Ax illyeaekbeo jyakrsn feddenaMk vagyuk — Heblzouyitra áll, hogy Jámbor arescsal S kegyes siiackkel a' sátánt magit Btciukroíink. E' beszédek tehát a' legnemesb, magaskeblübb hangon sza váltassanak, csak gyengén színezve némclly előkelők' felületességével. Must Oph el iához fordul, 's ennek Hanileiteli viszonyáról beszélnek. Ö a' nemtudót játsza; mintha utasuktól kellett volna megtudnia , hogy leánya a' henzeggel gyakran es meghitten beszel, lit egeszén a ravasz •elvan láttatja magát, mivel a' látogatások saját házában bizonyosan nem maradtak előtte titokban. E' látogatások azonban az előbbi király idejében 'a az újnak föllépte előtti köz időben történtek. A' választás kétes volt: Hamletnek, mint tudjak, közelebbi joga volt a' királysághoz, '« királyi ipának lenni Poloniusra nézve igen kizetgő kilátás volt Azonban Hamlet, kinek legkisebb képessége sincs a' körülményeket használni, > legtisztább tgazait is kivini, mindentől elesik , és most mivé lön az udvarnál önhibája miatt, maga Poloniuj csak az imént látta, óvja tehát leányát, sőt kettős tekintetből tiltja neki a' társalkodást : mert a' herczeg most semmi, '* mert a' királynál, ha tudtára esnék, gyanút gerjesztene. Egyéb fordulatok után illy keményen fejezi ki magát: Szóval leány, me'fontoít számlokont : A' percvet olly kérésre tóbbé ne becsüld Hogy ait Hataletr« vesztegelnéd. Az atya e* jelenetben egyszersmind mint olly ember is mutatkozik, ki a' szerelmi szeri vedélylyel, 's annak botlásaival igen ismeretes; gyakran említi, hogy tapasztalásból beszél, 's ezt hinnünk kell, mert ezért saját ifjúkori szenvedélyes volta világosítja tel, miért marad meg olly erősen azon gondolatnál. hogy a' herczeg szerelemből örült me-r. Opheliának a' herczeg' örülese felöli tudósításán elrémül az öreg. Hamlet elég kegyetlen volt szerepét Opheliánál kezdeni, 's ez jószivüleg onnan véli számlázottnak a' boldogtalan betegséget, hogy magát tőle visszavonta. Az apa magán kivül van: