Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

I.okításról, mellyel Szentpáteryét váltotta fel, mindazonáldl csak általánosságok maradtak fenn. "Előadásában művészi átgondoltság tűz- és ihlettséggel párul" - irta pl. a Honderű az 1846. márc. 18-i előadásról. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy Petur bán alakja korábban lágyabb, erőtlenebb volt a kevésbe egyénitő és hanyatló orgánumu apaszinész, Szentpétary alakításában. Ehhez képest Egressy valóban nagyobb jelentőséget kölcsönzött a figurának, amely igy - az optimális szereposztásban - egyensúlyt tartott a másik két férfi főszereppel, Szentpétery-Tiborc megindító keserűségével és Lendvay-Bánk romantikus hősével. Itt még tehát nincs nyoma a későbbi helyzetnek, amikor majd Petur lesz indulataival a főszereplő. Egressy csupán akkor emelkedett ki a hármasból, amikor a már menthetetlenül korszerűtlen naturalista, Bartha János lépett föl Bank jelmezében: 1846. márc, 18. Noha Egressy Vörösmarty történoj.mi drámáiban mindig szerepet vállalt /Bod volt a Marót bán

ban, Szabolcs Az áldozatb

an, Czillei Ulrik a C z i11

e i és a Ku

nvad

i ak

b an/. nem lehet azt állitani, hogy Vörösmarty alakra irt volna, testre szabta volna ezeket a figurákat. Más a helyzet az 1840es években Szigligetivel és a fiatalabb szerzőkkel. Láttuk, már az Ifjú Magyarország radikálisainak körében gyakorlattá vált, hogy a náluk idősebb és elméletben is képzett Egressy - a szinpadi siker érdekében - társfordítóként, ötletadóként mintegy dramaturgi munkát végzett javukra. Egressynek tehát - színésztársa! közül egyedül - lehetősége nyilott arra, hogy végigkísérjen .egy-egy drámát az irói alkotóműhelytől a bemutatóig. Dramaturgi működése három szintéren zajlott. Tagja volt a szinház drámabiráló választmányának, a jutalomjátékaira választott darabokkal műsort formált, s dolgozott ezek szövegkönyvén is. Szinházi költő hiján ezért nagyobb szerep jutott személyes kapcsolatainak, 1345-ben Vahot Imrének, régi eszmebarátjának segitett, hogy az Országgyűlési szállás c. időszerű vigjátékát még a cselekmény helyszinén, a pozsonyi diéta alatt szinpadon láthassa. /Vö. Vahot Imre: Emlé

kiratai és Pe tőfi Sándor emlékezete

. Bp, 1880. 1.127-9./ Hugó Károly szin-