Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Richárdhoz hasonló testi fogyatékosságokban szenvedett. S mintán hiába kifogásolta a "comicus gonosztevőt", Egressy nem változtatta meg felfogását, most már csaknem ugyanazokkal a jelzőkkel kelt ki az alakitás ellen, amelyeket annak idején Bajza használt a másik átpolitizált Shakespeare-szerep, a Coriolanus 'esetében: "Ízetlen, veresnadrágos bohóc", "sánti-r káló, hetvenkedő betyár" stb. /Életképek 1847. febr. 20.^2?.^ máj. 8./ Petőfi, a Coriolanus majdani lefordítója, aki Egressyt már 1844-ben, a másik koronás gonosztevő, Macbeth király alakítása után verssel üdvözölte, egyedül értette maradéktalanul az alakitás lényegét. Az Életképek 1847. febr. 15-i számában a költő a főszerepről megállapította, hogy "Richárd a gazság tökélye" s "benne a psychologiai valószínűség a legszélsőbb határig van vive." Leírása Egressyről a diadalra jutott koronás gonoszság jókedvét örökítette meg és ezt tartotta irtóztatónak: "Rettenetes arcz apró mosolygó szemeivel s nagy éhes szájával. Szemei bűvös virágok, mellyek magokhoz csalják az embert s szája a feneketlen örvény, melly az embert aztán elnyeli. /.../ Amikor nevet, milly nem-emberi hang ez! mintha rozsdás ajtó csikorogna, vagy mintha tigris köszörülné gégéjét, melly kiszáradt és vért szomjaz. Beszéde töredezett, szaggatott, egyenként dobálja ki a szavakat, mintha tűhegyeket köpködne más szemébe." Egyetértett riszont abban a kritika, hogy az V.fv. 3« színében, az álomjelenés utáni monológ elmondásában Egressy felülmulta Lendvayt. Színészünk itt is elkerülte az esetlegességeket /Lendvay például hasonfekve nyöszörgött a látomások súlya alatt/, meghagyta az álom előtti szövegrészt, amit Lendvay alkalmasint azért törölt, hogy hamarabb jusson el a harcbaindulás férfiasabb jelenetéig. /A jelenet súlyát és jelentőségét az növelte, hogy Vajda Péter fordításában és az előadásban ezzel kezdődött az V.fv., s elmaradt a megelőző két szín./ Krónikásunk ismét Petőfi, aki elégedetten állapíthatta meg, hogy Egressy nem engedett a könnyebb megoldásnak, nem kiáltozott az álom-jelenetben, hanem "a mint az ágyról fölugrott, elesett s néhány lépésnyire csúszott, s bele kapaszko-