Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

censensének rosszalló megjegyzése a kitörésekről, amikor a szinész, szövegmondása - gyenge hangja miatt - érthetetlenné torzult. Az 1843. jan. 28-i előadásról irva, a Honderű elitélő véleménye ugyanezt a törekvést tükrözte fonákjáról, amikor a figura hősiességét hiányolta általában /"egy igen asszonyosan vinnyogó philisophot csinált"/ és néhány részletben is, mint például a szellem-jelenet végén /"Később már össze kellett vala magát szedni..."/. De Bajza is - ugyanerről az előadásról szólva - hasonlót kifogásolt, a nagymonológ fájdalmas alaphangját, ő ehelyett a "merengő elmélkedés"-t javallottá. Egressy, amikor Hamletben a cselekvésképtelenség tragédiáját játszotta el, természetesen nem tért vissza a Schröder-féle átdolgozás "szeretetreméltó méla herczeg"-éhez, akit szereptanulmányában Tiecket idézve birált, s eszköztára sem volt azonos az érzékenyjátéki örökségeket hordozó és utóbb megtagadott 1835-ös alakitásóval. A tett költőiséget hirdető fiatal radikálisok hatása a Ham let-értelmezésen közvetve, a cselekvésképtelenség szükségszerű tragédiájának bemutatásával mérhető le. A kísérletező korszak azonban két olyan alakítással is szolgált, ahol a társadalmi cselekvés téves volta adta a példázatot: ilyen volt Teleki László Kegyenc

ének Petronius Maximusa és Shakespeare Co- riolanus

a. Teleki tragédiája - elsősorban dramaturgiai következetlenségei miatt - 1841. szept. 6-i bemutatója után hamarosan a kritikai érdeklődés előterébe került. A szinész szempontja más volt: az ő számára éppen a szerep vázlatossága, Petronius Mazimus ellentétes vonásaiból összegyúrt személyisége adta a szövegen túllépő, sajátosan színészi eszközökkel történő értelmezés lehetőségét. Bajza ezért látta Ägy,, hogy "Egressyn egészen a szerep uralkodott, ő azon nem bírt. Ennek csalhatlan bizonyságai amaz erején fölüli kiáltozás és tagjai dísztelen vonaglása" - majd ismét eszmefuttatást vetett papírra a szinpadi szöveg elsődlegességéről. A Coriolar nus

ról a szereptanulmány jegyzeteiben szólunk részletesebben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Egressy állásfoglalása már - a Magyar Tudós Társaság ajánlásai között nem szerepelt -