Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

melléjük újnak társult a Kean címszerepe Dumastól és a Pári si naplopó c. Bayarà-Vanderburch vigjáték Józsija; a 17 éves kamasz szerepét Lendvaynétói vette át. Szenvedélyességével tünt ki uj szerepei közül Monaldeschi /a téma Dumas-féle feldolgozásával/, továbbá az eredeti magyar drámák alakjainak sorából a martalóc Bod /Vörösmarty: Marót bán/

. Vazul /Szigligeti hasonló cimü drámájában/. E figurákban közös, hogy szerzőjük - más-más szinten és irói módszerrel persze - ellentétes, sőt szélsőséges vonásokkal ruházta fel őket. Szinészi megvalósitásukban a cselekedetek mögötti lélekrajzi rugók ábrázolására, az egyénités erős lehetősége vonzotta Egressyt. Hasonló kettősség figyelhető meg legjobb vígjátéki szerepeiben is. Az átlényegülés magasiskolája, amely osztat-, lan és tartós elismerést aratott, Krumm Illés szerepe volt /Kotzebue: Leajobb az egyenes ut/

. mig Lengeyben /Csató Pál: Fiatal házasok/ az egy napi házasság után válni készülő férj elhitetése lehetett a vonzó feladat. A szerepkör ilyen irányú bővülése maga után vonta a szinészi eszköztár ujabb felfrissítését. Egressy - a róla irott kritikák tanúsága szerint - két irányban kísérletezett: a természetesebb, a szavalásnál egyszerűbb szinpadi beszéd területén, illetve a nem-szövegkisórŐ gesztusok fokozottabb felhasználása utján. Tegyünk azonnal két megszoritó észrevételt! Ezek a törekvések 1837-38-ban még tendencia-jelleggel érvényesültek, felerősödésük 1841-42-ben következett be - s mindvégig megmaradtak a romantikus szinjátszás keretein belül. A színészi eszközök megújítására tett kísérletnek már első próbálkozásai beleütköztek a liberális szinházkritika esztétikai követelményeibe, Vörösmarty az Árpád ébredése Költőjének "köznapi conversatio hangján" való elmondásáért, Bajza a Monaldeschi halálfélelmet ábrázoló "kellemetlen,tagvonaglásaiért" rótta meg Egressyt: Athenaeum 1837. szept. 7.» 1838. ápr. 22. A kibontakozó operaháboru azonban egyelőre inkább a közös fellépések igényét erősitette és elodázta a véleménykülönbségek kipattanását. Egressy az operaháboru harcaiban nem riadt vissza olykor a direktebb eszközöktől semj az