Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

leckét az intrikus szerepformálásból is. A Burleigh-t játszó Le. Roche nem gonosztevőt formait /a vándorszínész étben ennek fogcsikorgatás, lábdobbantás, torzitott mimika volt az eszköztára/, hanem "egy olly 3tatusferjfi volt, kinek szemöldökein népek sorsa látszott függni; ö félelmet és tiszteletet ébresztett maga körül..." A romantikus szinész álma, az átlényegülés és a hozzávezető módszer, a szerep egyénitése nem véletlenszerű vagy misztikus szellemi folyamat volt többé Egressy számára, hanem eszköztárában feldolgozott, rögzitett, eredményeiben általánosított stúdium, amely megvalósításra várt itthon, "Theoriám most már alakos" - szögezte le elégedetten, s ehhez Thürnagel könyve, a rheorie der Schauspielkunst meg Goethe Wilhelm Meister

e is. hozzásegítette. /Mindkettő lefordításának gondolatával foglalkozott, az utóbbiból töredékek fenn is maradtak: OSZK Kézirattár, Foi.Hung. 1754./ A bécsi Burgtheater nézőterén szerzett tapasztalatok igen fontosnak bizonyultak Egressy pályáján. Mégis helytelen lenne egyszerű másolót látnunk benne, aki szerepeiben azután a Bécsben látottakból épitkezett. A továbblépés garanciája ott rejlett már az 1337, szept. 10-én közölt levélben, amikor rhürnageltől azt a passzust idézte, mely szerint az ábrázolandó figurát lelkében és nem csupán külsőségeiben kell megragadni. Világnézeti megújhodás és izlésváltozás a fiabal radikálisok körében "Élettartalmam méllyében két hatalom van Gondolatintézö: - haza, és művészet, - örökké." /

Kazinczy Gabor emléklapjaiba

, 1840. márc./ A Bécsből hazatért Egressy az uj szinház épületében a megnyitás napján, 1837, aug. 22-én két szerepet is alakitott: a Költőt Vörösmarty prológusában, az Árpád ébredésé

ben és Alamirt Schenk Eduárd tragédiájában, a Belizár

ban. A mesterség