Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósítás "utóélete"

1975 -vemberében György Eszter.1977 folyamán - egyéb színháztörténeti kutatások közepette - sikerült megtalálnom az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában, Déryné kéziratos feljegyzései között^ a lap további hét, eddig lappangó számát. Most már a lap felének a birtokában magától értetődőnek mutatkozott a szándék, hogy a magyar sajtótörténetből, a magyar művelődéstörténetből szinte kimaradt, "elsülylyedt", e reformkori - a korabeli szinházi életről képet nyújtó - sajtóterméket az érdeklődők számára hozzáférhetővé tegyük. Ez annál is indokoltabb, mert e lapról annyi megalapozatlan legenda és téves adat van forgalomban, hogy a hibák kiigazítására, a téveszmék eloszlatására maga az eredeti lap nyújthat csak megbizható cáfolatot. /Mint alább látni fogjuk, a lapot nem ismerő szerzők másfél évszázadon keresztül adták tovább a téves megállapításokat, a hibák légiója vándorolt Írásról Írásra, egyikük-másikuk egy-egy ellenőrizetlen megállapítással még szaporította is a tévedések számát./ Miközben kisérletet tettünk arra, hogy a hiányzó részeket rekonstruáljuk, s a nyolc szám, valamint egyes fennmaradt töredékek alapján e bevezető tanulmányt a megtalált számokkal közreadjuk, a kutatás folytatásának eredményeként arról kaptunk baráti értesítést, hogy az évek óta hiába keresett lap teljes példányszáma megtalálható Kassán."^ így némi késéssel ugyan, de most már a teljes szöveg ismeretében tárhatjuk fel e korai lapunk eléggé nem méltányolt érdemeit, s a járatlan uton meginduló lap kétségtelen gyöngéit. A korábban idézett Bajza - sorok mellett - mint jeleztük volt egy másik mementója a szerzőnek a Nemzeti Játékszini Tudósitásról: "Kritikák, éppen ollyanok, minőket a Honművész koronként közölget, már a Honművész előtt is jelentek meg Kassán - s igy hamis azon állitás, hogy a magyar szinikritikát Rotkrepf kezdte volna - s még is azon kritikák nem vittek végbe semmi nemű reformot, sőt folytak volna tovább, ártalmat hozandottak a színészetre, mert a figyelmet a lényeges dolgok helyett mellékesre törekedtek forditani...