Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)
AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A lap programja és fogadtatása
telményeket kér számon:"A kassai, pallérozott Közönség igen is jól értvén ahoz, hogy /csekély tehetségeinkre nézve/ egy Játék meglehetős elő-adásától mit lehessen reményleni, feles20 leg valókat sohasem fog kívánni..." Tóth Dezső irja irodalmi kritikánk kezdeteivel kapcsolatosan: "Az irodalmi kritika nemcsak az esztétikai normák rendszerét, valamiféle izlésszférát feltételez, amelynek közegében a mü megkapja a maga minősítését, hanem ugyanakkor egy olyan köztudatot is, amelyik eleve lehetővé teszi a birálatot, amely nagyjában-egészében megszabja annak morá21 lis feltételeit, szabályait, kereteit..." A megállapítás teljes egészében érvényes a szinikritikára is. Ezek a feltételek ekkor még hiányoztak, a köztudat - legalábbis a. színészi - ekkor még nehezen viselte el a nyilt birálatot. "Fájdalommal vettük észre, hogy ezen Folyóirás, melly mind a Kassai mind a Vidéki érdemes Közönség nagyobb részétül kegyesen és különös engedelemmel elfogadtatott, meg nem felel egészen legfőbb czóljának, és hogy éppen ott, hol hasznos 22 lehetne, ellenkező behatást Részen..." - írja Csáky 1831. január 1-én a lap toldalékában. Hosszas és részletező magyarázat következik arról, hogy a szándék a magyar játékszín tökéletesítése, s ezt a célt ki nem érdemelt dicséretekkel elérni nem lehet, kritikátlan közegben elkerülhetetlen a játékszín hanyatlása és feleslegessé és haszontalanná válna a pártfogás. Még egyszer nyomatékkal leszögezi:. "Ezen Írásnak elején mondtuk: Magasztalásnak és ócsárlasnak múlhatatlanul kell lenni; tehát szükséges ... mi is az igazság mellett maradva a hibást helyesnek, a helyest tökéletesnek ne mondjuk, és képtelen szünet nélkül való magasztalással a világ előtt nevetségessé ne tegyük..." Mire a lap eljutott a tizedik számához, a szerkesztőnek tapasztalnia kellett, hogy a közönség egy része viszont azért elégedetlen a lappal, mert a szerkesztő elnéző. Keményebb és részletezőbb, aprólékosabb kritikát várnak az előadásokról, a szinészek játékáról: "...tudós olvasóinkat arra figyelme-