Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)
AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - Az első magyar színházi lap születése
élet alakulása iránt. Est a fogékonyságot csak elősegítette az, hogy a városban Ellinger István könyvnyomdája magyar könyveket is kiadott. Később, 1816-ban, Wigand Ottó könyvkereskedést alapítótc, aki saját kiadványaival gyarapította a magyar és német irodalmat. Â húszas évek elején a fejlődés ujabb jeleit tapasztaljuk. 1822-ben Werfer Károly nyomdatulajdonos megvette Landerer Ferenctől a jezsuiták egykori kassai nyomdáját. A következő évben uj betűkkel, 1835-ban litográfiával fejlesztette, ugy, hogy ez a nyomda az ország egyik legkiválóbb nyomdája lett. Negyedszázados működése során 383 munkát adott ki, 190-et magyarul, 147-et németül, 43-at latinul és 3-at szlovák nyelven. ^ Az élénk kiadói tevékenység mellett számottevő tényező az is, hogy f Abauj megye itt tartja közgyűléseit, a városban kamarai kormányszék és tartományi kincstár működik, a királyi akadémia, mellett gimnázium és papnevelde, és zeneiskola is van. 3 könyvárus forgalmazza a könyveket, s Dessewffy József és Csáky Emanuel gróf képgyűjteménye országos hirü. Évente öt országos vásár színhelye Kassa, s az egyik főút rajta keresztül vezet Lengyelországba. A polgáriasult életforma a már működő kávéház,mellett az élénk szinházi élet révén is kifejezésre jutott.^ A húszas évek végén, harmincas évek elején jelentkező nemzeti művelődési törekvések - a korábbi, némelykor izolált, máskor pedig egymást keresztező egyedi kezdeményezéseket ekkorra közös mederbe terelik. A nemzeti művelődési intézmények rendszerét igénylő közszellem kedvező feltételeket teremtett a magyar szinházi élet számára is. A hírből ismert.erdélyiek érdeklődést keltettek, majd egyöntetű elismerést. Eleinte sokan idegenkedtek az előadások látogatásától, majd mikor hire ment, hogy ez másfajta társulat, mint a korábbiak, akkor kezdett növekedni a nézők száma - eleinte lassan, de feltartóztathatatlanul. A vármegye küldöttei egyetértettek a városi magisztrátus tagjaival, a vidéki birtokosok a városiakkal, az arisztokraták az egyszerű polgárokkal, a magyarok a nem magyarokkal: ez a társulat megérdemli a támogatást. Igaz, ez a társulat jellegében nem olyan volt,
