Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján

jávai birt, és kellemetesen énekelt...

1

' /27. o./ A "tudós olvasók" joggal találhatták birálni valót az ilyenfajta "kritikákban". Szerencsére azonban az ilyen kirivó, céltévesztett megjegyzések aránytalanul elenyészőek, és nem ezek a jellemzőek. Ma már csaknem másfél évszázad távlatából, Csáky legtöbbször jogos figyelmeztetéseit az adekvát jelmezek kiválasztására, a lap egyik erényének tartjuk, olyan erénynek, amelyet a kortársak nem tudtak eléggé értékelni. Nem, mert mindig a szinpadon elhangzó szó kizárólagosságát vallották, amely mellett minden mellékessé válikí a diszlet, a jelmez stb. A reformkor éveiben és éppen a harmadik évtized kezdetén a magyar szinészetben is előrelépés történik. A szellemi energiák felszabadulása lehetővé és ugyanakkor parancsoló szükségessé tette a fejlődést. A szinjáték - amely ezúttal 75 nem műfaji megjelölést takar, hanem színházi műalkotást'

v társadalmi küldetése csak ugy érvényesülhet, ha a részelemek megfelelő jelentést kapnak, a kiválasztott darab mellett a játék

, s a játékot szolgáló elemek: diszlet, szinpadkép, jelmez stb. Ezt a jelenséget már nem lehet csak az irodalom irányából megközeliteni. "A Játékszín előmutatásokat mindég a környülállásokhoz kell alkalmaztatni és azokkal eggyesiteni..." /4. o./ - ismeri fel Csáky, Talán nem járunk messze a valóságtól, ha a Csáky által használt ma már nehézkes és elavult "előmutatások" helyett a színjátékra gondolunk, arra a komplex jelenségre, amely nem egységbe szerveződve, hanem részelemekre hullva élt a köztudatban. Csáky négy hónapos szerkesztői munkája során megtette az első sikeres lépéseketa szinjáték korszerűbb értelmezéséhez, noha a hangsúlyt még ő is elsősorban a külsődleges elemekre helyezte. 1830-1831-ben a kassai színtársulat volt a legjelentősebb a működő magyar társulatok között. Lehetőségeik korlátozottak voltak, a szerény bevételek mellett a mecénások támogatására, a megye jóindulatú segélyakcióira támaszkodhattak. A rendelkezésre álló anyagi fedezet kevesebb volt mint Kolozsvárott, 1824-1827 között. Összehasonlítási alapunk már csak ezért sem