Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján

kor az Olaszné Algirban után A tolvaj szarka is a kassai közönség elé kerül: "Rossininek ezen remek munkái közzé tartozandó Dali-játéka majd egész Európában nagy hirt és tetszést nyert Othellóval méltán vetélkedik, és számtalan szép nótákkal bővelkedik." /24. o./ Amikor I83I. január 29-én bemutatásra kerül a Don Juan cimü Mozart-opera, jó alkalom arra, hogy jelezze az utóbbi két évtizedben bekövetkezett Ízlésbeli változásokat: "A mostani század utolsó 20 esztendejében muzsikára nézve nagyon megváltozott az izlés: Rossini, Mercadante, Pacini, Mayer és Mayerbeer etc, azon nevezetes és hires szerzők, kiknek munkái főleg Olasz-országban különösen becsültetnek, ' Weber, Auber, Boieldieu nem kevésbé szép, kellemetes muzsikákat Írtak, és részszerint még most is irnak, de ezeknek irás-módjok egésszen külömbözik a régi, jóllehet leghíresebb szerzők munkáitul, és igy Mozart, kinek neve méltán a jövő századokban is tisztelettel fog neveztetni, kellemetessen, és valódi mesterséges tökéletességgel irt, de a mai napon Operáit nem olly tüzes megelégedéssel fogadják-el, mint annakelőtte; mindazonáltal a mai Dall-játék igen tetszetős, és szép Dallokat foglal magában..." /35» o./ A Mozart-Rossini vitában nem mindenki volt egy véleményen Csákyval. A március 19-re hirdetett Mozart-opera, a Tündérsíp előadását hirdető "cédulán" Pály Elek - aki ezt az operát választotta jutalomjátékául - megjegyzéseket fűzött e nézethez, méghozzá az ellentábor oldaláról. Ez a bemutató alkalmat szolgáltatott Csákynak arra, hogy keményebb szavakkal írjon Mozart "esetlen, komor, és fáradtságos régi muzsikájáról". /63. o./ Rossini hírneve 1815-től kezdett kibontakozni Olaszországban. Azokban az években - a viharos Rossini-sikerek tetőpontján - Csáky pedig "otthonában" láthatta kibontakozni kedvenc zeneszerzője gyors karrierjét. Ugyanekkor a Mozart-müvek csak nehezen törtek utat maguknak: 1811-ben például Rómában a Don Jüant csak csonkán vitték színre, a zenekar botladozott és ritkán tartotta meg az ütemet, a hangszerek összevissza