Staud Géza: Bayer József tudományos munkássága (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 9., 1979)

Bayer József

drámai szövegek funkcionális szerepével, amely nem az olvasmány, hanem a színpadi előadás. Ugyancsak tudatában volt annak is, hogy a dráma- és színháztörténet vizsgálatában nem mellőzhetők a jelenségek politikai és társadalmi összefüggései sem. '•Drámairodalmunk történetét - irja a munka bevezetőjében - mindig a szinészetével párhuzamosan tárgyalom, hogy egymásra hatásuk annál föltűnőbb legyen. De a kortörténet politikai eseményeit sem hagytam figyelmen kivül, hogy a fejlődést előmozditó és hátráltató okok annál feltűnőbbek legyenek." Figyelme mindkét munkájában egyébként nemcsak a dráma és színjátszás elválaszthatatlan kapcsolatára, hanem a színjáték minden egyéb vonatkozására is kiterjed, a műsorok alakulására, az együttesek működésére, a színházépületek történetére, a szinpad fölszerelésére stb., és ha mindezt nem is tudja még szerves egységként tárgyalni, tudományos gyakorlatában már benne rejtőzik a modern színháztörténet komplex szemléletének és módszerének csirája. Bár nyugodtan elmondhatjuk, hogy Bayer két nagy munkájával és a századfordulóig megjelent kisebb tanulmányaival valóban a magyar színháztörténet alapjait rakta le, mégsem szabad őt úgy tekinteni, mint ennek a szakterületnek egyéni kezdeményezőjét és egyetlen képviselőjét. A színháztörténet mint tudományos disciplina nem egyetlen személy elszigetelt, egyéni érdeklődéséből született meg, hanem a pozitivizmus egész valóságszemléletéből sarjadt ki, amely - akárcsak az egykorú naturalista művészet