J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Te sima homlokkal állsz előttem És szégyenérzés nélkül vallod be, Hogy elszakitsz egymástól két szivet, Melyeknek vonzalmát megszentelte Már a gyermekkor emlékezete. Ha nem lennél atyám - bűnösen is: atyám, Eltipornálak, mint egy undok Varangyot, amely megmérgezi A zöld mezőt, szép természetet. De óvakodj! Te kigúnyoltál Mindent, ami szent! Nem leszek többé Engedelmes fiad! /

Kirohan/ ZSIGMOND Mi ez? Ez lenne a suhanc, Akit lenéztem? ZWORNIK Megmondtam uram, hogy félreismered. Jobb lenne, futni hagyni a hölgyet, Tudok különbet, jó néhányat, Szebbet is, aki boldogan... ZSIGMOND Hallgass! Bolond! Azon járjon eszed, Hogy tegyük jóvá a tegnapi kudarcot. ZWORNIK De uram... ZSIGMOND Fogd be a szód! Most azzal törődj, Hogy még ma kezemre add Matildét. 93