J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Tudd meg, ő volt: az, akit a sors Kimentett aljas karmaidból. 6 volt, aki a szenvedéstől Feldűlt lelkem tomboló dühében Megfékezett, s figyelmeztetett, Mivel tartozik a fiu atyjának. Türelem, türelem! Forr a vérem, Ha arra gondolok, mi történt, Mi galádul tőrtél az ártatlanra! ZSIGMOND Kérdezzed őt magát. Én kezemet Ajánlottam neki. RUDOLF Mit? Házasságot? Talán csúfolódsz? ZSIGMOND Lehet, de igy történt. Ez a célom. RUDOLF . . Lehetetlen! Matildát feleségül...?! ZSIGMOND Elhiszem, hogy inkább menne hozzád. De hiába tombolsz, hiába dúlsz-fúlsz, ő feleségem lesz, és ha.ellenáll, Kegyetlenül megkeserüli. RUDOLF Megkeserüli! Most látom, gazul Kitervelted aljasságodat! S mig ő borzong a félelemtől