J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Boruljak térdre az Isten előtt, Bánjam meg bűneim vagy elkárhozom. Mese, Ores mese! A siron tul nincs élet, A testet atomok alkotják, S azoknak harmonikus mozgását Valamilyen erő szabályozza. Ez az erő - akármi legyen Kényszer, vagy az anyagban rejlő ős tulajdonság, cseppfolyós éter, Mely ugy terjed át minden létezőn, Mint a fény vagy a hő a térben Ez a mi lelkünk, minden más mese. A halál álom, álmok nélkül - S ha igy van, miért féljek tőle? Miért lepi izzadság homlokom? S ha mégis igaz lenne, hogy ott tul A bosszúálló biró vár s itél Örökös kinra, gyötrelemre? Mi ez? Volna lelkiismeretem? S egyáltalán: van lelkiismeret? Bűntudattal gyötörjem magam Véget nem érő szenvedésben? Itt... itt látom újra a kísértetet. Megfenyeget... az árny testet ölt... El, el ti szörnyű látomások! Ez ő, ez ő, a cigányleány! Mit akarsz tőlem! Ne mutogasd sebed! Él a szeretőd! - Nem, nem - ott van! Mit látok? A tavat - a völgyet A tornyot! - Ne közelíts! Ne huzz! Hová rángatsz?! A lábaim előtt Iszonyú mélység tátong... Süllyedek! Zuhanok! Belém kapnak a lángok! 87